Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában

is szent 48-asok és az előttünk, kellemetlenségünkre tébláboló ükunoka szereplése között.

A békésebb természetűek azt mondják-mondogatják nekem, hagyd a fenébe, nem árt ez Elemérnek, megérted őt is, hiszen a barátod, szereted, ő tanított téged újságot írni. Ha nem vennék észre az engem féltő barátaim, mindezt K. E. mellett szólva fektettem papírra. De mert szeretem ezt a várost, és mert több, mint háromszáz éve élünk itt, a Hatvani hóstya egyik szegletében, a Farkasok (pallér a Líceum építésénél), a Bóták: egyik ősöm 1711-ben vette feleségül Ali Rozáliát, a nova christianát, a Kelemenek, a Gyulayak, a Szerediek, a Csegeziek (Che Gézi, török ivadék szintén) között, akik csak a földet túrták, szőlőt termeltek és hat-nyolc gyerekkel „fennmaradtak", tölteléket adtak a háborúhoz, a földnek, nem állhatom, ha a kor apró és csenevész figurái beözönlenek ide, ebbe a Cs. Szabó László szerint is a leglatinabb magyar városba, és szatócs módjára tesznek-cseleksze- nek olyasmiben, amihez lelkűk szerin soha közük nem volt! És csak azért történhetik mind ez, mert egy fürge csoportocska 1990-ben megfélemlített és kiábrándult városi népet maga alá gyűrte. És mi a garancia, hogy a polgármesternek az 1994. májusában tett mutatványa, a Szarvas Béla MDF-es támogatására kitalált írása - Sz. B.-t, nevét talán csak ez az írás fogja éltetni holnaputánig! - nem folytatódik- e ugyanilyen irányban? De milyen a polgár? Mit gondol most?

Amiért szóltam: ez a város, az enyém Is. Ha tehetem, nem engedném, hogy akár jószándékkal jövök, akár érdekszülte kura-fiak beszennyezzék épületeit, tornyait, házait, a Várat, a látványt, ezt az egészet amiről budai lakásomban is szépeket álmodom.

A Kiadó

HEVESI NAPLÓ 1994. 3.

9