Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Mi is a lengyel abszurd
hogyan szervül, szervesedik a három parasztot beszélgetése mindahhoz, amit A pulyka hősei lejátszanak - nekünk. A romantikába helyezve, ruhában azt mutatva, ami nem volt, nincs a darab megírása idején sem. És főleg nincs ma sem. Az ti., hogy az Isten háta megett, Moszkvától kicsit innen szenved egy író, egy Költő, élni szeretne, de nem hagyják. Emiatt nem is akar konfliktusba keveredni, de önmaga is szeretne lenni. De ha nem hagyják, ő hogyan tegye azt, amit szeretne? Ezért ő is felteszi a maga kérdéseit, neki is felteszik a kérdéseket, majd párhuzamosan a semmibe lőnek az adott feleletek. Kinek jó ez, főképp, ha a színészek úgy hadarják el szövegeiket, hogy azok felét sem lehet érteni, még kevésbé követni azt a pörgetést, amelyről a mai színházi agyrém azt képzeli, hogy ez így jó, miközben a néző, ott, a zsöllyében szeretné érteni a félig kimondott gondolatokat is, mert hátha tanulhat belőle. így kényszerültem az előadás után elolvasni a darabot, hátha megtudom, miért is kellett ezt a kétfelvonásos kamarajátékot feldolgozni?) Ha már a darabban gomba módra nőnek ki a kérdések a földből, és mintha azokra a parasztok adnának választ, vagy azt hiszik, hogy ők megadhatják a pontos feleletet arra, amit a szerencsétlen értelmiségi képtelen érthető hangsorokba tömöríteni, úgy gondolom: Mrozek csak a lengyel parasztban bízott akkoriban. Annyi árulás, annyi őrület és akkora zsarnoki nyomás alatt ez a társadalom legalsóbb pilléreként élő tömegesített népség maradt a nemzet, a gondolkodás lehetősége. Ez ugyan szöveg szerint nem derül ki, de bennünk, nézőkben bujkált az előadás után egyfajta érzés: ha nem ennyire áttételesen, ha nem ennyire fedetten, ha nem ennyire gondolattalannak akarta bemutatni Mrozek a maga 1960-as lengyel világát és benne önnön állapotát, akkor valahol olyat is kellett volna írnia, szólalnia, amely orvosságot csepegtetett volna oda, ahol a népnek nagyon fájt. A színészek is mintha csak félig értenék a darabot, nem is igyekeznek azonosulni a hősökkel, hiszen azok nincsenek megírva, vagy csak HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 91
