Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Mi is a lengyel abszurd
úgy, amit abszurdnak lehet nevezni. A szónak nem átvitt, de eredeti értelmében. És azt állítom akkor is, ha ezzel a véleményemmel egyedül maradok. Ami ugyan nem simogató érzés, mert az ember nem szeret szándéka ellenére egyedül, magányosként lenni, élni, létezni a világban, ahol csak mondják - és ami a legszomorúbb, indokok, logikai okfejtés, vagy érzelmi kifakadás nélkül - a hit nélküli semmit. Hogy szeretet nincs, hogy mindenki atomizáltan forog a saját tengelye és szövege körül, azt elfogadnám, ha a végén kitetszenék: uram, ez csak amolyan keserű kifakadás volt, most és itt rögtön a helyére toljuk a rendet. Amely nélkül egy percig sem üzemelhet ez a társadalom, akárhogyan is kiforgatták és a színe helyére a visszáját nyomták. Erőszakkal! Mi csak kérdezzük: ebben az évadban, ennek a mai közönségnek éppen ezt kellett előhúzni a szakkönyvtár mélyéről? (d. f. a.) Körtvélyessy Magda: Balatoni hangulat 92 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
