Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: Világszép Amália

kezdetét vette a küzdelem... Szerencsére oly gyorsan s hirtelen érkeztek a magyarok, hogy a tatárok még a görbe kardjukat sem tudták elővenni... Kál vitéz pedig azon minutomban elfogta a tatár vezért, s Amálkát azon mód megszabadította rabságából.- Köszönöm, Kál vitéz - suttogta örömmel a leány. - Tettedet sohasem felejtem el.

Ezután a 12 tatárt és a kánt a debrői kastély pincéjébe zárták... Ám ezek nem voltak ott sokáig!... A kán kis csapatát hamarosan nagyszámú tatársereg követte.- Innen menekülni kell - fordult földesurához Kál vadász. - Van a Mátra rengetegében egy kicsiny vadászkunyhó, abban meghúzódhatunk.

Adebrői uraság és családja-közöttük Amália is-megfogadták a vadászmester tanácsát, s a legközelebbi éjszakán titokban elhagyták Debrőt, hogy a mátrai vadászházban találjanak menedéket... Ott is volt az uraság és családja a tatárjárás egész ideje alatt... Amikor pedig kitakarodtak a tatárok, a földesúrék visszatértek Debrőbe. (A kastélyt ugyan kifosztva találták, de az életük megmaradt... Mindezt pedig elsősorban Kál vadásznak köszönhették.)- No, édes fiam, hogyan háláljuk meg néked a jóságodat? - fordult a vadászmesterhez a debrői földesúr, aki közben igen megkedvelte a fiút.-Sehogy, nemzetes Debrői uram-felelte Kál vadász. - Különben sincs már kegyelmednek sem semmije, hiszen mindent elvittek a tatárok.- A földet, azt itthagyták - válaszolta az uraság. - és, ha meg nem veted, adok néked belőle egy darabot.- Nagyon köszönöm, nemzetes Debrői uram - szólalt meg Kál vadász. - Nekem egészen más kell... Ha kegyelmed is beleegyezik.- Ki vele, mi az? - türelmetlenkedett a földesúr.

2 1

HEVESI NAPLÓ 1994. 1.