Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Víz László: Assisi Szent Ferenc
Víz László Assisi Szent Ferenc Olaszország nem fukarkodik a rendkívüli élményekkel vallásos vonatkozásban sem. Mégis: Assisi valami más. Idő múltával is azzal a lelket melegítő mosollyal gondol rá az ember, mint az első nagy regényre, az első igazi zenei élményre, vagy az első szerelemre, szóval mindarra, ami valami más, mint a többi: tisztább, magasabb, lelkibb. Ebből a sziklás dombra épült, ősi várfalakra és emeletes árkádsorokra támaszkodó zeg-zugos kis városból sajátos szellem árad, s ez a szellem éppen olyan megtapasztalható, sőt az emlékekből is visszaidézhető valóság, minta házak rozsdavörös színe, a bazilika híres zarándok udvara, a San Damiano, vagya Porziuncula kápolna. A szentség és a legmagasabb költészet szelleme ez, Szent Ferencé, aki stigmás lábaival és századok homályát átvilágító szemeivel testi valóságában lép a zarándok elé - mezítláb, szegényen, agyonsanyargatva, minden hiúságtól kiüresedett, csak Istennel és emberszeretettel telt lélekkel, mégis vidáman, sőt nyilvánvalóan boldogan. Ugyanakkor - nem ellentmondás! -örökké modernül, aktuálisan, valódi élettel telve - szóval egészen másképp, mint amilyenneka keresztény közvélemény egy része hiszi. 2. A zarándok végignézi Giotto freskóit a felső templomban, megkeresi Cimabue és a Lorenzettiek képeit a középső templom misztikus sötétjében, s leszállva a kripta-templomba, döbbenten torpan meg. Oltároktól körülvett sziklatömb áll az altemplom közepén. Hasadé- kán át látni a Szent vasabroncsos kőkoporsóját. Több oltárnál folyik az áldozat. Csend van; csak a gyertyák sercegése és a misézők suttogása hallatszik. Mindenki térdel; itt le kell térdelni, belső kényszerből. 1. HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 69
