Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Víz László: Assisi Szent Ferenc
Saki régen imádkozott, itt az is azonnal rátalál az áhítat szavaira. Szent Ferenc jelen van. Él és beszél: Istenről és-mindenki úgy érzi - az én életemről mond eddig csak sejtett, de most egyszerre nyilvánvaló dolgokat. A zarándok óvatosan kihátrál. Bekukkant a kolostor árkádos udvarára - éppen javítják: meszesvödrök, gerendák, malterosládák egymás hegyén-hátán - és a szerzetesek temetőjébe. Közben az életre gondol és a halálra, a dolgok értelmére és értékére, Ferencre és saját magára. A macskaköves „neorealista" utcákon kiránduló buszok erőlködnek fölfelé, tülkölve, csikorogva. Turisták kiabálnak. A kis tér színes ernyői alatt helybeli fiatalok fagylaltoznak. A zarándok igyekszik óvatosan átsurranni a tömeg közt, mint aki égő gyertyát visz, s fél, hogy lángját elfújja a szellő. Felkeresi a püspöki székesegyházat, Szent Klára templomát, majd visszatér a Szent bazilikájához. Újra lemegy a kriptába, mintha valami vonzaná. Itt csend van. Már mások miséznek. Mindenki térdel. De bármerre megy, bármit is lát, a zarándok egyre azon töpreng: ki volt ez az ember, s mit tett, hogy életének fénye és hatóereje hét és fél évszázadon is keresztülsugárzik? 3. Egyéniség volt. Merész és a felismert célok követésében rendíthetetlen. Nem idegenkedett a rendkívüli megoldásoktól sem. Alakjával és szerepével a művészettörténet is foglalkozik. Benne látja - Dantéval és Giottoval együtt - a reneszánsz előhírnökeinek egyikét, az első tudatos egyéniséget. Csakhogy Dante és Giotto nyolc- vanegynéhány évvel fiatalabb Ferencnél. A szent előbb eszmélt, mint a költő és a festő. Talán ez tetszett meg benne Istennek. 1182-ben született; vidám és zajos fiatalsága volt. „Az ifjúság virága", „a vidám lakomák fejedelme" - így jellemzik az első életrajzok. 70 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
