Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Chikán Zoltánné: Farkas András: Apokalipszis
A fárasztó nap után Joel lepihen. Álmát egy öreg zavarja meg, aki rá akarja beszélni, hogy vonuljon vissza: „Hagyd el kínos hatalmadat / És térj meg őseid közé, / Mert már az óra érkezik, / Amelyben minden létező / Megméri önnön érdemét - De Joel megöli, majd tanácsosait hívatja, de nem hisz őszinteségükben és kivégezteti őket. Ismét lepihen, de most egy kisfiú kelti fel. A koronát kéri. Joel nem akarja adni, de amikor a gyermek ezért vaksággal bünteti, átadja a koronát, hogy újra lásson. Mikor látását visszanyeri, megfojtja a fiút. Fiatal lány képében a szerelem jelenik meg, de a megölt kisfiúban öccsét ismeri fel és sikoltva elrohan. Joel hiába hívja vissza, helyette rút öreg nő képében a Csalódás jelenik meg. Beszéde nem tetszik Joelnek, ezért őt is megfojtja. De a Csalódás felugrik, ledobálja rongyait és fiatal lánnyá változva elszalad. - Apró öregemberek futnak elő: el akarják pusztítani a zsarnokot. De Joel megöli az elsőt, erre a többiek megfutamodnak. Helyükbe szűz lányok táncolnak be, akiket fiúk is követnek. Vad iramú táncba kezdenek. Joel is közéjük áll az egyik lánnyal, de a lány elhagyja. Ismét a Csalódás jelenik meg és ismét öregasszonyként. Elárulja joelnek: hiába fojtotta meg: „Megfojthatsz engem százszor is, / Én százszor újraéledek/" És felteszi a kérdést: „Ki érti meg, / Hogy élhet olyan ember is,/Aki magáról azt hiszi, / Hogy egy világnak istene?" Joel tehát nem tud megnyugodni, a kétkedés nem szűnik benne, istenvoltában maga is bizonytalan: „Ki kérdezi, Ki mondja meg, / Hogy én vagyok-e én? Ki az, / Aki kétkedni mer? Joel, / Te vagy a kétkedő, te vagy. /Te nem hiszed istenhited/" Hiába ül teljes díszben a trónon, úgy érzi, mindez semmit sem ér: „Hát ennyit ér a hatalom, / Ha nincs belül talapzata!" - Berendeli katonáit, hogy érezze hatalmát, s azok hitet tesznek mellette. Ezután a tanácsadót hívatja, eddig hű társát, de már abban is bizonytalan, hogy az szolgája vagy csak cinkosa. Közli vele, hogy pusztulnia kell: „Jól esik tudni, hogy te vagy, / És nemsokára nem leszel - „... érHEVESI NAPLÓ 1994. 2. 49
