Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Chikán Zoltánné: Farkas András: Apokalipszis
zed-e, / Hogy meg fogsz halni?" - „Most vagy felesleges!" - A tanácsadó leül a trón lépcsőjére, és felmetszi ütőerét. Meghal. Joel részvétlenül nézi, s az őrökkel elviteti a hullát. Joel minisztereit, kamarásait hívatja. Új élményeket ígér az elmúlt meggondolások helyére. Behozatja a fogoly hadvezért, eloldatja láncait, trónjához állítja, s felszólítja: adja ki parancsait. Majd a királyt hozatja be, maga mellé emeli a trónra, s felszólítja: fogadja fiává, hogy együtt uralkodjanak. De megállapítja: „Hiányzik a törvényhozónk, / Aki a népek jogait / És fenségük tiszteletét / Szilárd összhangba hozza. „ - Jöjjön hát az elnök - döntenek. Ő azonban mindaddig nem hajlandó együttműködni velük, míg Joel meg nem akarja vesszőztetni. Akkor meggondolja magát. Most már nincs semmi akadály a hatalom előtt: jöhetnek a miniszterek-adja ki a parancsot Joel. Belép Amerika, majd Ázsia minisztere, aki elgondolkoztató képet fest Európáról: „... Kis félsziget,/Vagy. egy szemérmes kirakat/ Lett Európa -Kirakat, /Amelyben minden látható, /Ahol minden porosodik, / Míg el nem adják." - Amerika és Ázsia fényes jelenét és még fényesebb jövőjét ecsetelik, de hirtelen vihar támad. Egy paraszt rohan be a színre rongyos ruhában, és segítséget kér, hiszen a valóságban „Öldökölnek mindenfelé, / Elhajtották a barmaim, / Feleségem, gyermekeim /Árokban holtan fekszenek, / Énmagam is menekülök,/Csak azt keresném, hogy hová, / Mindent csak egy ember miatt, / Mertél az átkozott Joel, Aki akkor iszik, ha vér / Van poharában, csak a vér!" - Mikor Joel felfedi kilétét, a paraszt minden szidalmat rázúdít. Ezért halál lesz a része. A király nyugtatni próbálja Joelt azzal, hogy hívja az igazi istent, az majd intézi a sorsot, de Joel felháborodva viteti el azt, aki fiává fogadta. Erre eltávozik az elnök és Joel elviteti a hadvezért is. Most már Joel teljesen egyedül marad. - Berohan egy futár, s elmondja, hogy százan indultak el Afrika földjéről, de csak ő egyedül ért ide: „Afrika földjéről jövök, / Nyomomban mindenütt tüzek, / A népek egymást öldösik, 50 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
