Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Némedi András versei
A nótaszó a hajlott plafonig csap, A lámpa félve, fulladozva ég. Füst gomolyog, az asztal csatasíkján hájaspogácsa-, hurkamaradék. Az asztalfőn egy jókorára duzzadt, ízes levekben fürösztött ököl pihen meg és a fürgébb ifjak közt korméltósággal, büszkén elnököl. A körbenállók már csak sziluettek, így látni át a füstjük fellegén, melyben hajlongva, egymásba fogódzva kurjongat össze pár szilaj legény. Az asztal inog, abrosza megrándul, és összekoccannak a poharak. Az ablak, ajtó fogvacogva reszket, sárgábbra sápadnak el a falak. Öreg vaságyon, elhányt bundasipkák, cicás kabátok, kesztyűk s egyebek között alussza rettenetes álmát szájtátva néhány apraja gyerek. Nóták kanyargó szerpentinjén hág fel s dicsőül meg a névtelen, örök parasztsors, s fonódnak föléje a pipafüstből glória-körök. DISZNÓTOR Hiányzunk otthon, azt hiszem, Szobánkban tűnődik a csend, a szekrény roppan csak bele s a falak hideg füle cseng. Mi csak egy képről a falon nevetünk - egykori lakók - s nézzük, hogy hogyan szövi be már emlékünket is a pók. Maga elé néz lesütött szemmel a csepegő eresz, nyomunkat mossa, minket itt ezentúl senki se keres. A roskatag, öreg tető nagy padlás-szája pityereg, gerincén egyre súlyosabb teherként ülnek a telek. Kutyánk a ház körül vonyít. Gazdátlan vaksi est tapog, bukdácsol körül a tanyán, nem lát világos ablakot. Legyint a kútostor s bukik nagy orral előre a gém s aztán felcsapva lyukat üt egy költő elhagyott egén. HIÁNYZUNK OTTHON (Budapest, 1961.) (Tápiószőlős, 1959.) HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 45
