Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - KÖZÉLET - Kirilla Imre: Köszönöm
előtt. A bosszú a családot sem kímélte, messze űzték őket, a szén poros bányavidékre. Sok idő után nyílt ki előtte a nehéz vasajtó. Május volt. A föld alatti munkától félt, de élni kellett. Időnként újra elvitték, megverték, megalázták, de a kínokat mindig feledtette vele az ital. Először csak kevésre volt szüksége, s a dózis egyre nőtt. Hiába jött az új rezsim, a mámor rózsaszín ködén keresztül ő már nem érezte. Egy nevet emleget, egy kínzóját, akitől még ma is fél, mert az még mindig ott ül, mint egykoron, s helye örök, minta kőoroszlánoké. Köszönöm... Az újság írja - sokkal bővebben, mint egykoron - X. Y. ellopta szomszédja 75 forintját. Nagy felhajtás, erkölcsi csinnadratta. A bank csődbe ment, a betétesek pénze köddé vált. Folyik az ügy feltárása, éppen ezért az ügy nem publikus. Majd tudatjuk, ismertetjük a részleteket, türelmet kérünk, majd... Köszönöm... Tele van a postaláda csodás prospektusokkal, az új Messiások hirdetik rajtuk megváltó tehetségüket. Remélve, hogy májusban nyílnak az orgonák is. Ha a naptárt nézem, akkor feltűnnek abban a hónapban a fagyosszentek is. De most még rügyfakasztó április van. Köszönöm... Öreg néne araszol a pult előtt. Hosszan számol, s aztán kér 12 deka felvágottat. Tizenötre sikerül az eladónak levágni. Lehet több, kérdezi. A néni hevesen tiltakozik, hogy nem, mert csak ennyi kell, ennyit ír elő egy ételrecept. Újabb faragás, s összejön a kért mennyiség. S, hogy azért az útravalóról is gondoskodjon, utána szól: ha nincs pénze, ne egyen. Köszönöm... Gyógyszertár. Fiatal mama, karján a lázas csecsemő. Hosszan HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 29
