Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - KÖZÉLET - Kirilla Imre: Köszönöm
szemléli a filléreket, aztán az ő arcán is megjelennek a lázrózsák. Hibádzik a pénzből. Tegyen a gyerekre vizesruhát, sűrűn cserélje azt, s biztos a gyógyulás, ajánlják. Szemlesütve távozik. Köszönöm... Az egyik párt panaszirodát nyitott. Foglalkoznak minden hozzájuk forduló ügyes-bajos dolgaival. Ahol kell, segítenek, tanácsot adnak. Használt ruhát a rászorulónak, de van zsíros kenyér is, s aztán a teafőzés sem okoz gondot. Kis befektetés, nagy nyereség. Három év és tíz hónapig hol voltak? A „nagy házban" is ritkán lehetett látni őket. Tudom, én tévedek, magyarázat van. Köszönöm... S hosszan sorolhatnám, ha nem kopogtatnának. Mint a fakopácsok. Ma sűrűn verték az ajtót. A cédula kellene. Az kellene a bebocsátáshoz. Édes a hatalom, és messze az ember. Nem adom. De ígérem, időben ott leszek, s valami másra voksolok. Köszönöm... De most tavasz van, csodálatos tavasz. És ez az, amit igazán köszönök... Kirilla Imre 30 HEVESI NAPLÓ 1994.J.
