Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - TUDOMÁNY - Antalóczi Lajos: Eszterházy Károly üzenete
meghozta. Jellemző Eszterházy munkásságára, hogy az egyházmegye átvételekor 258 pap működött egyházmegyéjében. Szabolcs megyében pl.: 40-50 filia jutott egy lelkipásztorra. Amikor a püspök meghalt, a papság létszáma több mint kétszeresére, 542- re emelkedett. Eger püspökének HAZAFIASSÁGA, az emberek szeretete, a hagyományokhoz való ragaszkodása sok döntésében tetten érhető. Amikor a Líceum dísztermének kifestése után az állványokat lebontották, éles kritikával illette Franz Sigrist a festőművészt. Többek között kifogásolta, hogy „a hétszemélyes tábla lépcsőjén eltávozok nem viselnek magyar úri ruhát" , ugyanakkor „a ruházatot is a magyaros viselet szerint kívánta módosítani"... - írja Szmrecsányi Miklós. Eszterházy újra felálIványoztatja a termet a kifogásolt részek újrafestéséhez... Eszterházy hazaszeretetéről legszebben talán a következő eset tanúskodik. Amikor II. József 1787. októberi látogatása után eltávozott Egerből, futára által már Pestről küldte a rendelkezést Esz- terházynak, miszerint a Líceumban meg kell szüntetni a jogi és bölcseleti képzést, csupán az alsó és elemi iskola maradhat meg; A kispapokat a pesti központi szemináriumba kell küldeni, az egri szemináriumot és a Foglár intézetet pedig a katonaságnak kell átadni. Az ütés bár súlyos volt, de az idősödő főpap nem tört meg. Eszterházy a rendelkezés után a magyar főpapságnak mintegy szellemi vezére lett a II. József elleni harcban... Amikor pedig néhány év múlva megjött Bécsből az engedély a felsőoktatás újbóli megkezdéséhez, a sokat szenvedett főpap a következő gyönyörű szavakkal tett tanúságot lelkének gazdagságáról: „Soha semmi sem szerezhetett volna nagyobb örömöt ennél, mert hiszen, amikor ennek a líceumnak alapjait lefektettem és nagy költségemmel be is fejeztettem, semmi másért nem tettem, mint szeretett hazámért és a közjóért, hogy itt a Múzsák otthonában, a királynak hű és a hazának hasznos polgárokat formálni lehessen."... t 06 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
