Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Tévedések vígjátéka az egri színházban, avagy egy „mezei néző” benyomásai

cán semmi különleges/ az alakja kissé molett. Mée feltűnő volt rajta vörösesbarna hosszú egyenes haia és a hozzá válogatott ruhatára.

Boy-ab a méretes orosz juhászebbel szoba-konyhás lakásban laktak eeyütt/ teljes nyugalomban. Anikót nem nagyon érdekelték a fiúk/ minden ideiét a kutyájának/ a tanulásnak/ az ejtőernyőzésnek szentelte. Ez nem jelentette azt/ hoey a fiúkat nem érdekelte. Épp ellenkezőleg/ imádták természetét és különleges külsejét.

Boyt/ ezt a szőrös óriást az egyik barátiától szerezte be. Pontosabban attól mentette meg. A fiú apja orvos lévén az egyik betegétől kapta ezt a különleges kutyát. Az ök- lömnyi jószág nem volt szívesen látott vendég az orvoscsaládban/ így Anikó eltulaídonítottaa. Amikor az első oltásra vitte a növekvő //fiúkát"/ tudta meg/ milyen különleges fajta/ mekkorára is fog nőni. Azóta az is kiderült/ hogy Boy a majdnem egy méter magasságával különlegességnek számít.

* * * *

— Ne haragudjon/ hogy így betörök/ de nyitva volt az ajtó.

Anikó hirtelen mozdulattal fordult el a tűzhelytől; eey idős postást látott: 0/ de megijesztett!

— Igazán? Engem meg az a borjú nagyságú kutya!

— O/ az csak a Boy. Épp ideje/ hogy hazajöjjön!

Anikó az ablakhoz lépett/ fütyült párszor/ maid folytatta

a főzőcskét.

— Nem féltem őt/ azért mehet le egyedül.

— Addig rendben van/ hogy a kutyát nem félti/ ezt megértem/ de az utcán az embereket nem sajnálja?

— Áh! Boy senkit nem bánt. Végszóra robogott be az óriási kutya/ kicsapva az aitót úgy/ hogy a félfa mellett lepotyogott a vakolat.

óó Hevesi Napló 1993. 1—2.