Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Tévedések vígjátéka az egri színházban, avagy egy „mezei néző” benyomásai
Tévedések vígjátéka az egri színházban, avagy egy „mezei néző” benyomásai A szerző nem színházértő csak színházszerető polgár Szóval aznap esete feleséeemmel színházi premierre indultunk. Az élmények pedie az ilyenkor szokott módon sorra jelentkeztek. Az ineem új volt» tehát eyíírött/ s a benne maradt tű később többször jelentkezett/ a nyakkendőm pedie szorított/ amúey ünnepiesen. Éppen pontosak voltunk/ ezért a büfé forea Imához most nem járultunk hozzá. (Ha foeyasztásunk elmaradását talán nem is/ de a megszokott előadásközti szünet hiányát biztosan szomorúan észlelték. Lehet/ hoey a színház vezetése nem érdekelt közvetlenül büféié bevételében? A közvetett érdekeltsée pedie nem teátrumbéli foealom? Úey tűnik. Leültünk. A naeyfüeeöny is lent/ előtte eey másik/ szépen kifestve a színház szponzorainak listájával/ emblémákkal/ színesen. A leenaeyobb mecénás— mármint állambácsi —/ Onincs ott/ de tudunk róla/ érezzük/ mindannyian. Sötét lesz kicsit/ füeeöny fel — és mi/ az utcai emberek várjuk a varázst/ amely a jó daraboknál lassan/ észrevétlenül belénklopja maeát. Jön is sok álarcos/ bohócszerű maskarákban/ harisnya- mee cicanadráebaii/ cieánykere- ket hánynak/ zene szól a háttérben/ s ők vonulnak ide-oda a színpadon. Van hol hiszen díszlet alie tölti be a teret. Kisvártatva bejön eey délcee/ mosolygós szépember — Hevesi Napló 1993. 1—2. 61
