Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - TUDOMÁNY - Dr. Török József: Mátyás király vallásossága
is? Nyilvánvalóan ez utóbbi a helyes válasz. Temesvári Pelbárt ugyan szemére vetette, hogy nem járt elég buzgón a misékre és nem hallgatott elég gyakran szentbeszédeket, de melyik szónok nem tesz hallgatóinak időnként szemrehányást? Ebből a kijelentésből a példaadó kötelességével tisztában lévő uralkodónál a vallásgyakorlat hiányára következtetni bizony egyoldalú lenne. Mátyás király vallásossága vitathatatlan akkor is, ha nem mindenben találkozott az obszerváns ferences szónok elvárásaival. Egyéni pietásának emlékét őrzi Naldus Naldius följegyzése, miszerint a könyvtárteremből a budai palotában közvetlen ajtó nyílt a kápolnára, és ez egyedül csak őt szolgálta, ha egyedül akart a misén részt venni, szinte úgy, hogy a pap, a kórus ne is tudja. Vallásossága nemcsak ilyen visszafogottan, diszkréten nyilvánult meg. A humanizmus, reneszánsz szellemével összeegyeztethetőnek tartotta a szentek tiszteletét, s ebben még őmaga is a legteljesebben középkorvégi egyéniség. Alamizsnás Szent János mumifikált tetemét, amelyet diplomáciai ajándékként küldött neki a török udvar, örömmel fogadta és a budai várkápolna legfőbb ékességének tette meg, díszes foglalatot csináltatva neki. Ilyesféle eset szinte minden középkori uralkodónál található, lehetne közbevetni. Igen, de az ellenség miért éppen ilyen ajándékot küldött neki?-vetődik föl a kérdés. Valószínűleg azért, mert tudták jó előre, hogy ennek a király örvendezni fog. Ezt támasztja alá az is, hogy szorgalmazta Kapisztránói Szent János kanonizációját. Ennek megintcsak természetes magyarázatát lehetne adni az apja barátja és harcostársa iránt érzett tiszteletben, ám Boldog Margit szentté avatását is fontosnak tartotta, és ez utóbbi esetében a természetes motiváció hiányzik. Az uralkodó formai szereplésének tűnhet, hogy részt vett azon a teológiai vitán, amelynek főszereplője Magyarországi Mihály, Párizsban tanult tudós teológus volt. Az viszont már nem tekinthető formalitásnak, hogy egy domonkosrendi szerzetessel (Catti) teológiai vitát folytatott, éspedig arról: Jézus Krisztus miért Péter apostolt tette meg egyháza fejévé, aki háromszor is megtagadta, s HEVESI NAPLÓ 1993. 4. 101
