Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Lőkös István: Néhai tanárom arcképe
LŐKÖS ISTVÁN Néhai tanárom arcképe Wolsky Pista bácsi századik születésnapjára Aranyló őszi nap volt, a tanévkezdés, a Veni Sancte ideje. Gyerekhad sereglett a polgári iskola udvarán, itt-ott még fegyelmezetlenkedve, aztán - ahogy megszólalt a csengő - rendben elfoglalta helyét minden osztály, s indultunk a tanévnyitó szentmisére, a reformátusok az istentiszteletre. A szertartás végeztével újra katonás rendben sorakoztunk osztályonként, hogy meghallgassuk Pista bácsit - lévén akkor éppen (a háborút követő hónapok idején) az iskola igazgatója. Nem volt bőbeszédű: a legfontosabb teendőket mondotta el, munkára, fegyelemre, tisztességes, polgári iskolai tanulóhoz méltó viselkedésre szólította fel az ifjúságot. Akkor még - az osztályunkbeliek - csak távolról s a felsőbb évfolyamok hagyományozta legendák alapján ismertük őt, s némi szorongással gondoltunk arra, hogy holnap már a számtan órán találkozunk vele. Szorongást írtam, ami ma lélektanászok témája lenne, akkortájt azonban csak a harmad- és negyedosztályosok ugratásainak, riogatásának tárgya volt. Minden nemzedék az iskolai élet természetes részének tartotta-tudta, s akként is élte meg, felsőbb évesekként „kinőttük" szépen. Hamar rájöttünk: Pista bácsi óráin - ha figyelt, tanult és fegyelmezett volt a diák - nem kellett a szorongás érzetével küszködnie. Már az első számtan óra kellemes meglepetést jelentett. Pista bácsi fennhangon közölte: „Nincs házi feladat, kérem, úgyis itt írják meg reggel, az órán tanulunk meg mindent." így is történt. Eredeti módszere - e célt elérendő - számtalan volt. Már később (akkor a vegytant is tanította), egyik napon az osztályba belépve egy különös, ismeretlen szót mondogatott, míg HEVESI NAPLÓ 1993. 4. 17
