Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Lőkös István: Néhai tanárom arcképe
fel nem lépett a katedrára: „Plumbum, plumbum, plumbum, plumbum". Ki mosollyal, ki kuncogva, ki halk nevetéssel nyugtázta a produkciót - gondolván, hogy Pista bácsi tréfás kedvében van. Aztán - ahogy „beírta az osztálynaplót" - megkérdezte:- Na kérem, ki tudja, mi az a plumbum? Senki sem tudta, mire Pista bácsi nevetve szólott: „Ejnye kérem, hát az ólom, amelynek ennélfogva a vegyjele Pb. Tessék jól megtanulni: plumbum, plumbum, plumbum, a vegyjele Pb." A többit már meseként, játékosan tanultuk hozzá - ott az órán. Filosz pályám elröppent évtizedei során nemigen kellett a plumbum, a ferrum, az argentum, a stannum fogalmával s a vegyjelekkel bíbelődnöm, de ma is szívesen felelnék mindebből Pista bácsinál, s a fizika órán sem vétenék a szabály ellen: „Tanulják meg jól: a fizikában nincs drót, csak vezeték vagy huzal." S persze tudnám azt is, hogy „voltaképpen mi volt az első volta elem", s véletlenül sem mondanám a számtan órán - a feladat megoldása közben -, hogy „kiteszem a tizedespontot". Mert aki e nyelvi dologban vétkes volt, azt Pista bácsi karon fogva az ajtóhoz vagy az ablakhoz kísérte, s kinyitva azt ráparancsolt: „Na tegye ki". „Mit, tanár úr?" „Hát a tizedespontot, kérem." A nyelvhelyesség dolgában éppoly igényes és következetes volt, mint a matematika, a fizikas a kémia szabályainak megtanításában. E különös, kemény tanórai munkát követelő, semmiféle hanyagságot és pontatlanságot nem tűrő tanári habitust a farsangi műsorok idején kedves diákdallal nyugtázta az ifjúság: Számtan, mértan, fizika, Kisangyalom. Pista bácsi tanítja, Kisangyalom. Pista bácsi magyaráz, Engem meg a hideg ráz, Kisangyalom. 18 HEVESI NAPLÓ 1993. 4.
