Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - TUDOMÁNY - Sugár István: A szultán és hadszerepe
A török hódoltság peremkerületein még nehezebb volt az élet, mert az ott lakókon a törökök mellett még az elmenekült magyar földesúr is behajtotta a jobbágyi kötelezettségeket. Különösen súlyos terhet jelentett az egyre nehezebben élő népre a török katonai beszállásolás, valamint a teher-, és személyszállítás, mely kivált háborús időkben volt rendkívül súlyos, sőt még életveszélyes is. Gyakorta egész falvak népét hajtották a várak erődítési, valamint az ostromok föld-, és szállító munkáira. Napirenden volt, hogy a magyar lakosság soraiból rabszolgákat szedtek. Fennmaradt török számadások tanúsítják, hogy a XVI. század második felében akadt olyan esztendő, amikor 2 ezer rabszolgát szál Irtottak Pestre, illetve Budára. Hírhedt eljárásuk volt, amikor gyermekeket szedtek össze; akikből azután a török hadsereg elitalakulatát: a janicsárok fanatikus, mindenre elszánt ezredeit nevelték. A török uralom nyomán megritkult a magyar falvak lakossága, sőt helységek, falvak hosszú sora teljesen elnéptelenedett. Egész sor falu aztán már sohasem támadt új életre, elpusztásodott. Az egyes helységekben a több, mint másfél százados el fenséges megszállás során sem következett be a törökök és a magyarok között számottevő keveredés, — bár a tartós együttélés nyomán kölcsönösen átvették egymás sok szokásait. A mintegy 150 esztendős török uralom során azonban még az eltörökösödött városokban sem építettek a hódítók maradandót a mecseteken és fürdőkön kívül. Kivételt csak az elfoglalt várak képezték, melyeket a legrövidebb időn belül helyreállítottak, és saját igényüknek megfelelően megerősítettek, és jól felszereltek. A törökök csak a kisebb-nagyobb várak közvetlen védelme alatt érezték magukat biztonságban. Ezt a jelenséget a magyar történészek úgy fejezik ki, hogy az oszmánok Magyarországon váraik rabjai voltak. 66 Hevesi Napló 1993. 3.
