Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - TUDOMÁNY - Sugár István: A szultán és hadszerepe
ATörök Birodalomban, mint tipikus katona- és rablóállamban minden erőforrás újabb és újabb hadjáratok, hódítások szolgálatában állott. Az iszlám vallás által is háborúra tüzelt mozi i mok bármikor készek voltak arra, hogy a három kontinensen elterülő birodalom bármelyik részén kardot rántsanak. Ez a harcos nép a XVI. század elsőfelében és középső harmadában kiépítette az akkori világ legerősebb hadseregét Az oszmán sereg felépítésében az állandó zsoldos katonaság alkotta a legszilárdabb bázist; ezt egészítették ki a hűbéres, az irreguláris csapatok, valamint a hűbéres és leigázott népek segélyhadai is. A török haderő főerejének egyik pilléréta zsoldos állandó gyalogság, valamint a jól képzett janicsárok képezték. A mindig harci készenlétben álló erős zsoldos sereget, számos európai államot megelőzve, még a XIV. század másodikfelében szervezték meg. Ennek a katonai alakulatnak a felállítása és egész szervezeti élete is merőben új módon ment végbe, s ezért,, UJ SEREG"-nek, „jeni cseri"-nek, azaz janicsárnak nevezték el. Ennek az új hadseregnek a gerincét kezdetben a szultánnak juttatott emberzsákmány egyötöde képezte. Még az 1360-as években Murad szultán volt az, aki elrendelte, hogy a háborúban és a portyázások során elfogott serdületlen, jól fejlett, egészséges fiúkat gyűjtsék össze, és szállítsák Konstantinápolyba. Egy-kétéven át mohamedán török családoknál nevelkedtek a fiúk, hogy elsajátítsák a nyelvet, a szokásokat és az iszlám vallás hű követőivé fejlődjenek. Amikor felserdültek, az állam vette kézbe őket, és rendkívül szigorú neveléssel a kor szinte legjobb katonáivá nevelte őket E)e aTörök Birodalom területén mohamedán családoktól is szedtek össze erre a célra gyermekeket Ezzel a nevelési módszerrel a Török B irodalom katonaságának elitjét sikerült kialakítani. A janicsárok szigorú feygelmére mi sem jellemzőbb, hogy hosszú emberöltőkön át a nősüléstől is el voltak a janicsárok tiltva. A zsoldos gyalogos janicsárok úgy a várostromok, mint a nyíltszíni csaták legelszántabb, leghősiesebben küzdő török katonái voltak, akik életüket semmibe véve vetettékmagukat a küzdelembe. Hevesi Napló 1993. 3. 67
