Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András kritikái
nélkül, az nem méltó az életre, annak halnia kell. Ilyen indítás mellett nehezen szánjuk rá magunkat a nézőtéren, hogy bohókás hangulatba jussunk. Am azért van a színház, azért a Shakespeare- i szöveg, hogy a komor kezdést elfeledve hatása alá kerüljünk az ötleteknek, a vásári sokadalomnak, ahol adnak-vesznek, emberek találkoznak emberekkel, fel-és félreismerik egymást, a hatalom is mutatja magát, járőröz, kötelet és bilincset mutat, ha a gyanú árnyéka rávetődik valakire, aki netán megszegi az üzleti élet szabályait. (Már ott is, akkor is — csak a pénz!) Nézzük hát, mit hozott ki a reneszánsz életvidámságát és a nagy szellem kedves csúfolódását is közvetítő szövegből ez az új színpadra-állítás. Látványt, mozgást, sokat és színeset, ruhákat tarkában és jellemet vetkőztetően. Kastner Péter díszletei engedik és lehetővé teszik, hogy a bővérű mókázás egyvégtében lefolyjék, Szabó Ágnes jelmezei néhol túlstilizáltan a XVI. századot idézik. És hogy mégis mai komédiázásban érezzük magunkat, Aldobolyi Nagy György zenei szövegei párosodnak a látottakhoz—Jól! Gáli László egybecsapta az öt felvonást, mondván, adolgoknak úgyis egy a logikája, a lendületet beindítja, úgy forgatja a z eseményeket, két szinten is tornásztatva a minden tennivalóra és kalandra kapható fiatalságot, hogy kitessék: elbír ez a mai közönség száztíz-perces egyfolytában ülést, jobban jár, ha türelmesen végigüli az egész játékot egyvégtében, mintha közben kimegy egy pohárka ezt-azt meginni. Nem istudom, így utólag elfogadhatónak tartjuk az elképzelést Valamint azt is, hogy a rendező játékmesteri elgondolása szerint valóban harsány tempó uralkodik a produkción. Mindenki nyüzsög, minden elindul valamerre, csak a három kapu és a körötte felépült mozgástér marad a helyén. A tizenegy férfi, az öt nő és az egyéb népség, a néma—azaz szöveg nélküli—személyzet teszi a dolgát, bukfencezik, csak tüzet nem nyel, bevezetik a fontos jeleneteket, lekísérik a nagy horderejű nyilatkozattevőket, szóval —élet uralkodik a színpadon. Gáli László kitűnő játékmester, Karsai Jánossal olyan mozgástervet 36 Hevesi Napló 1993. 3.
