Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Szalóky Melinda: Utazás a Hold-vasúton
Nap-Szitakötő—se szó, se beszéd — utánam jött, megfogta a kezem, és mellém telepedett, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Többen csodálkozva figyelték a jelenetet, nekem pedig teleszaladt a szemem könnyel: „Hej, ha nékem egy ilyen kicsi lányom lenne!" A szemben lévő pádon, békésen összebújva, két narancssárga száris, kopaszra nyírt fejű szerzetes-palánta aludt édesen. Tehették, az ő üdvösségük már biztosítva volt! A következő állomáson leszálltam. Nap-Szitakötő az ablakhoz röppent, onnan integetett felém, a mosolya szögletében azonban szomorúság bújkált Az én szívem is nehéz volt, amint az állomásról lassan kigördülő vonat után integettem: a kis szitakötő napsugaras lénye hipp-hopp, elröppent, a kezét láttam még rövid ideig, aztán a vonattal együtt elnyelte a távolság köde. „Isten veled, kis bogár! Talán egy másik életből ismertük egymást?" '■% Lehet, hogy valamikor a kislányom voJtál, vagy az leszel égy elkövetkezendőben ?"—kü Idtem még egy utolsó—s számomra, merőben szokatlan — gondolatot az ismeretlen thai kislány után, aztán egy sóhajjal a vállamra emeltem.a nehéz hátizsákot, s a délutáni hőségben színtelenné tikkadt ég alatt elindultam, hogjf megkeressem a Bangkokba induló autóbuszt.---------•*m ' i-'".,—Ttwi 1993. 3. 34
