Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

rá. (A lövés bizonyíthatóan hátulról érte, tehát idegen fegyverből származott.) Szörnyű lövés volt, levitte Rudolf koponyájának egy részét. Mindez az én feltételezésem a trónörökös írásainak ismeretében.

A fölbérelt megfigyelők ketten lehettek: egyik a mesterlövész, a másik olyan valaki, aki jól ismerte a kastély minden zugát; jól felkészültek a cselekvésre, arra az esetre, ha Rudolf nem végezne önmagával.

A nagy megdöbbenésben, kavarodásban, az udvar jó hírén ői ködve a felelős személyiségek minden áruló okmányt és levelet eltüntettek—embereket is — nem ölték meg őket, csak Ausztriából távolították el olyan helyekre, ahol a világsajtó nem tudott tőlük információkat kapni. (így tűnt el például Bratfisch, a kocsis, akit egy ausztráliai útlevél várt, mint egy ottani farm birtokosát. Tíz évig élt Ausztráliában, ezalatt folyamatosan könyörgő levelekkel ostromolta az udvart, hogy hazamehessen, míg végre engedtek neki, de csodák csodája, attól a perctől kezdve, hogy Ausztria földjére betette a lábát, Bratfisch élete végéig néma maradt.) A hivatalos jelentésben ez állt: a trónörökös és Vetsera Mária szerelmi öngyilkosságot követettel.

A magyar származású, a budapesti születésű Listowel hálás volt az útbaigazító, az alapos információkért, mert izgalmas, addig föl sem vetődő összefüggésekre derítettek fényt.

Igaz, még diszkréten fogalmazott, kerülte a teljes azonosulást Ács Klára vizsgálódásainak eredményével, mégis sejtette egyetértését.

Aztán 1983-ban „robbant a bomba”. Olyannyira, hogy már nem kellett tekintettel lenni a császári família még élő tagjaira, ugyanis a Habsburg család legidősebb tagja, az akkor 91 esztendős excsászár- és királyné Zita—IV. Károlyielesége — nyilatkozott a France Dimanche tudósítójának, Henri de Stedelhoffennak.

Hevesi Napló 1993. 3.

19