Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk
1887. szeptemberében fél valamitől; novemberben türelmetlen szorongó, de tettrekész..., decemberben fáradt, menekülni vágyó... 1888. január 9-i aláírásából látható valami súlyos veszély előérzete... 1888. június 7. igen rossz idegállapotban van, szinte kétségbe van esve... 1888. november 7-i írása letargikusnak mutatja... December 9-én a levelén ismét nincsen dátum. Tudja, érzi, hogy valami szörnyűség következik, nagyon rossz előérzete van... Amint úgy látta, hogy a halál elkerülhetetlen, készülni kezdett rá. Rettenetes lelkiállapotban, de tudatosan. Ez a szorongás másik érzelmi, szerelmi kapcsolatával függ össze. Vetsere Máriát a trónörökös nagyon sajnálta, de nem volt szerelmes belé. Inkább csak szerette őt, de a fiatal lány szenvedélyes szerelemmel ragaszkodott hozzá, annak ellenére, hogy Rudolf beteggé tette. Azért nem utasította vissza Máriát, mert nem akart sebet ejteni szívén... A mayerlingi találkozón — amint az írásokból következtetni lehet — a következő történhetett. A Kastélyban — éppen — nyilván stratégiai okokból — minden alkalmazott kimenőt kapott (Csak Bratfisch kocsis várakozott a parkban). A két fiatal tudta, hogy Rudolf nem kerülheti el a halált. Vetsera Mária pedig egy pillanatig sem akart Rudolf nélkül élni. Mindez a kéziratok alapján így képzelhető el: a trónörökös teljesíthette a kérést, és rálőtt; Vetsera Máriát halálos találat érte. Aztán Rudolf, mint egy félőrült megtorpant, borzalmas állapotba jutott. Legszívesebben kirohant volna a világból, de nem volt ereje semmihez. Szinte megmerevedve bámulta a halottat. Ezt a jelenetet kintről figyelték; az egyik titkos megfigyelő Vetsera közeli hozzátartozója volt, s egyben mesterlövő. Amikor Rudolf háttal állt az ablaknak, s egy pillanatig habozott, akkor lőhetett 18 Hevesi Napló 1993. 3.
