Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Zsirai László: Bottlik Nóra könyvéről - Zsirai László verse
Bottlik Nóra Az én utam A nagysomkúti születésű, ma Gyöngyösön élő Bottlik Nóra diplomás tanárnőként kezdte pályáját. E hivatását a főfoglalkozású családanya összes örömével-gondjával cserélte el s közben makacsul kísérte sorsát a művészetek szeretete. A miskolci Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó mostanában jelentette meg Az én utam című verseskötetét, ami tulajdonképpen egy költészet fejlődéstörténete. A versek keletkezési dátumai 1926-tól 1988-ig jelzik időben az Ady, Reményik, és Sík Sándor által megjelölt utat, amit Isten gondoskodó szeretete mutatott. Jó, hogy e versekből ez világ- lik.J Örvendetes. Bár ebben az esetben az az érzésem, hogy bármilyen formában szólalt volna meg Bottlik Nóra, akkor sem a „hogyan" mondja, hanem a „mit" mond lenne a lényegesebb. Mert valójában itt a harmonikus életre nevelés ereje sugárzik, ha éppen költeményekbe öltözötten is. „Adtam-e csókot eleget?! / Szívének kellő meleget?! / Értelmet küzdő életének, / napfényt, ha borús volt az élet?!" - írja a Számvetés-ben. Az igazi költészet alázatos, és Bottlik Nóra verseinek legfőbb értéke, hogy alázatosan szólnak emberségről, szeretetről, azaz a hitről. Alázatosan és érthetően, tehát: szívből fakadó őszinteséggel. Például így, mint a Vallomás című vers bevezetőjében: „Isten jár-kel bennem. / Ha jót akarok tenni: / Ő az aki vezet. / A szenvedésben / Ő nyújt nekem kezet". Kár, hogy nem az iskolapadban ismerkedhettem meg e szolid - de attól igazán tekintélyes, mert felemelő - költészet létezésével, amit képvisel. Vigasztal, hogy a jövő nemesebb nemzedékeinek felnevelésében jelentős sugár lehet ez a verseskönyv is. Hiszen - „Azért jöttem, hogy fény legyek, / melegség és alázat, / mely surran észrevétlenül / és átjárja a házat." - Bottlik Nóra már ezekkel az önkéntelenül kiemelt sorokkal igazolta, hogy küldetése - életben, költészetben - nem volt érdemtelen. Zsirai László Zsirai László Vaksötétben lebontották a házat, a kisszobát, a nagyszobát, elvittek onnan mindent, de otthagyták a zongorát, egy kóbor Chopin-dallam süvíti át az éjszakát, ha tömör vaksötétben eső veri a zongorát. 22
