Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Oláh András verse - Dr. Koncz Lajos rádiós szentbeszéde

nak lesz a hivatása, mint akik a Krisztus-esemény és tanítás, a halál és feltámadás tanúi, hogy közkinccsé tegyék a világban Isten csodálatos ajándékait, hirdessék az igét, a világ meghívását az Isten országába, felajánlják minden embernek a Krisztustól szerzett üdvösséget. „Mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeábán és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig" (Apcs 1,8). így mondotta nékik az Úr mennybemenetele alkalmával. És azt is ígérte, hogy nem hagyja magára tanítványait e roppant feladattal, elküldi a Szentlelket, aki eszükbe juttat, sőt megértet velük mindent (vö. Jn 14,26;16,13), amit az Úrtól hallottak, s melynek hirdetése és befogadása a hitben szükséges az üdvösséghez. Tehát a tanítványok számára ez hallatlanul fon tos ígéret volt, ennek beteljesedésétől függött az egész jövő. Az ő jövőjük, hogy ti. nem tévedtek, nem csalódtak Jézusban, akire egész életüket rátették; az Isten országának jövője, hogy elindulhat a megvalósulás felé; a világ jövője, hogy egyáltalán legyen, lehessen jövője a világnak.

A tanítványok persze a nyilvános működés három esztendeje alatt számtalanszor meggyőződhettek Krisztus isteni küldetéséről, messiási voltáról, titokzatos személyiségéről, sőt isteni hatalmáról is. Csodák tömegének voltak szemtanúi, látták megnyílni a vakok szemét, hallották süketnémák hálálkodó ujjongását, tapasztalhatták súlyos betegek talpra- állását, a tenger lecsöndesítését, a gonosz lelket meghátrálását, sőt halottak életrekeltését, s a végén magának az Úrnak feltámadását is. Hogy tehát páratlan jelenség ez az ember, hogy hatalmas, mindentudó ez az ember, hogy irgalmas, csodálatos, fenséges ez az ember, az már minden kétségen felül állt eddig is. De hogy Isten is ez az ember - micsoda paradoxon már e mondat is! - annak a bizonyossága ennek az ígéretnek a teljesedésétől függött: „Elküldöm a Szentleiket." Hogy Jézus Krisztus csakugyan az istenség világába tartozik, onnan jött ki, s oda tér vissza, hogy szava van odafönt is, - ez dőlt el pünkösd napján, ez lett a végső pecsét Krisztus igazolására, „mikor eljött a pünkösd napja, vagyis az 50. nap húsvét után, s egyszercsak olyan zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledne, és betöltötte a házat, ahol össze voltak gyülekezve a tanítványok. És tüzes nyelvek lobbantak fel előttük, és leereszkedtek mindegyikükre. Elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szentlélek szólásra indította őket." (Apcs 2,1-4)

És ekkor elhangzott a születő egyház első ünnepélyes igehirdetése. Péter apostol veszi ajkára az igét, mert őt tette Krisztus az egyház fejévé és sziklaalapjává: „Zsidó férfiak, Jeruzsálem minden lakója!" - kezdte. De joggal mondhatta volna így is: a földkerekség minden lakója! „Vegyétek tudomásul, hogy itt most bekövetkezett a próféta látomása a végső napokról. Kiárasztom Lelkemet minden emberre és mindenki üdvözülni fog, aki segítségül hívja az Úr nevét. Mert a Názáreti Jézust Isten igazolta előttetek hatalmas csodákkal és jelekkel, és bár keresztre feszítették, Isten feltámasztotta Ót, és Úrrá és Messiássá tette. Ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk." E megrázó prédikáció után csak a döbbent kérdés következhetett a tömegből: Mit tegyünk hát, testvérek? „Tartsatok bűnbánatot" - hangzott a válasz akkor, és visszhangzik azóta is az idők végezetéig. És keresztelkedjetek meg és higgyetek Jézus Krisztusban, akkor elnyeritek a Szentlélek ajándékait és az üdvösséget" (Vö Apcs 2. f.). Istenünk csodálatos emberszeretete elküldötte a világba Szent Fiát, Jé- szus Krisztust. A második isteni személy eljött közénk, a tulajdonába jött, de mi nem fogadtuk be Őt, sőt - döbbenetes titok! - megöltük Őt. Ennek ellenére ötven nap múlva eljött a Szentlélek is, a harmadik isteni személy, hogy szétáradhasson az egész világra a krisztusi megváltás. Mi lesz a sorsa a világban a Szentiéleknek? És a kegyelemnek, fénynek,

14