Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk (könyvrészlet)

- Kérem adják át nekem, az önök által ismert kóroktól szenvedők írásait. Ezeket áttanulmányozom, aztán jöhet az egyeztetés, az önök kontrollja.

Az eredmény csak őt nem lepte meg.- Meghatározásom az esetek nyolcvan százalékában helyes volt. Tévedéseimet a tapasztalatok hiánya indokolta. Ez arra ösztönzött, hogy még több időt áldozzak erre a munkára. Sok tízezer írást vizsgáltam, s a múló idővel mind egyértelműbb analíziseket produkálhattam. Ekkortól rajongással szerettem ezt az elfoglaltságot. Akkor is, ha jónéhányan különcködő hobbinak, fura szeszélynek tekintették, akkor is, ha akadtak kétkedők, ha olykor tornyosultak az akadályok. Rádöbbentem, hogy embertársaimon segíthetek, ha mind magasabb szint elérésére törekszem. Már akkor világosan láttam, hogy mérlegelnem kell - méghozzá toleránsán, új megítélési szempontokat keresve - a segítőkész, a jószándékú ellenérveket, az előbbrevivő vitákat. Persze az is igaz, hogy kikristályosodtak munkamódszereim, azok az alapelveim, amelyek hitelességét, bevált voltát az élet fémjelezte. Ezért kerültem az intuíció fontos szerepét vallók táborába. Egyik aforizmám a következő: a tudományt meg lehet tanulni intuíció és intelligencia nélkül is, de a tudást soha. Eleget töprengtem hivatásom titkain, s arra is képessé váltam, hogy kívülről is mérlegeljem azt, amit csinálok. A harmincas években felsejlett bennem, hogy minden miértre sajnos nem adhatok választ. Végtére is: a matematikában is léteznek hipotézisek. Természetesen nem vagyok pesszimista: bízom abban, hogy az utánam következők, a teljes megvilágosodás felé haladók precíz magyarázattal szolgálnak majd minden ma még abszolút bizonyossággal megválaszolatlan kérdésre is. Én erre serkentettem, s intem őket jelenleg is. Már a kezdetektől csiszolódott analizálási gyakorlatom. Rájöttem arra, hogy egyetlen járható út létezik. Az írásképet globálisan nézem. Ehhez erőteljesen kifejlesztett kombinatív készség szükségeltetik, társulva rendkívül gyors felfogással, s világos, egyértelmű, szabatos fogalmazási érzékkel. Közléskor mindig a lényeget, az egyén domináns vonását ragadom meg, s aztán következhetnek a részletek, amelyek végül ismét egésszé kerekednek. Kétségkívül iránytűként szolgálnak a pályám során összegyűjtött kódok. Ezeket azonban - s ezt különösképp hangsúlyoznám - nem szabad különállóan vizsgálni, illetve fetisizálni, hanem mindenkor össze kell vetni az írás egyéb jellegzetességeivel, amelyek szintén tükrözik tulajdonosának karakterét.

Ez az alapállás félreérthetetlen, erre a szemléletre már akkor felfigyeltek. így aztán nem véletlen, hogy 1934-ben előadói tagja lett a Magyar írástanulmányi Társaságnak. Egyre több helyre hívták, hogy adjon ízelítőt munkásságából. Bemutatkozott - ilyen minőségben is - abban a Fészek-klubban, amelynek egyébként is rendszeres látogatója, vendége volt.

Személyiségétől távol állt mindenféle ködösítés, miszticizmus. Erről tanúskodnak nyilatkozatai, amelyek önmagukért beszélnek, s félreérthetetlenül felvillantják műhelytitkait.- Az elemzés hasonlít a matematikai alapműveletekhez, az összeadáshoz, a kivonáshoz, a szorzáshoz és az osztáshoz. Ha ezeken túljutottunk, akkor az írásképből kiviláglik a jellem, az ember. Ekként munkálkodik a régész is, aki vigyázva hozza a felszínre a különböző relikviákat, s csak ezután kezdi az anyag értelmezését, rendszerezését.

A tamáskodók már akkor megkérdőjelezték a betegségek tükröződését, illetve előrejelzését.

Nekik így érvelt.- Az írásmozgást a központi idegrendszer határozza meg, amely az egész szervezet koordinátora, azaz annak valamennyi elváltozása érinti, s ez mutatkozik meg a betűformák alakulásában is.

Több mint félévszázaddal ezelőtt is megmosolyogta azokat, akik valamiféle jövendölést, jóslást reméltek tőle. E végzetesen téves nézet ellen vérbeli ismeretterjesztőként küzdött.

17