Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István verse
- Ugyan kérem, ez badarság, a grafológia ilyesmit soha nem ígért. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a betűk vallanak arról, ha valaki bizonytalannak érzi a jelenét és a jövőjét. Ilyen esetben pszichológusként szolgálhatunk tanácsokkal, de a döntés mindig az egyén mérlegelésétől, elhatározásától függ. Meghökkent akkor is, ha gyógyítást kívántak tőle.- Mindenkit felvilágosítottam arról, hogy a betegeket az orvosok kezelik, hiszen ehhez ők értenek. Az én dolgom legfeljebb az, hogy még időben hozzájuk küldöm őket, azaz ily módon számos megpróbáltatást elkerülhetnek. Ezt írja elő a félreérthetetlen humánum. Elmondta ezt sok fórumon, számtalanszor, dehát a tájékozatlanság olyan hétfejű sárkány, amely majdhogy öröklétű. Felbukkant Tegnap, virulens Ma, s tüzet okád Holnap is. Gondosan ügyel arra, hogy többször kiemelje: lépésről, lépésre haladt előre, s nem Pallas Athénéként, azaz teljes fegyverzetben lépett a porondra. Ide kívánkozik - mintegy igazolásként - egy kultúrhistóriai adalék. Az egyik vasárnap - férjével együtt - Siófokon Vitéz Miklósék villájában vendégeskedett. Illusztris társaság gyűlt össze. Ott volt Karinthy Frigyes, a felesége, Rejtő Jenő, Oravecz Paula s még jónéhány író, művész. Délután azzal szórakoztak, hogy mindenki papírra vetett egy mondatot. A cédulák Klárához kerültek, s neki jellemezni kellett az írásokat. Méghozzá úgy, hogy valamennyien kitalálják, kiről van szó. Az ötlet bevált, mindnyájan jókat derültek. Egyszer aztán fejéhez kapott, s így fogalmazott.- Szent Isten, hisz ez egy zseni, de a fejében valami baj van. A kiváló író, a nagyszerű humorista viccre fogta a dolgot, s megjegyezte.- Nem baj, hanem haj van ott. A csend mégis körébük telepedett... Karinthy felállt, s megkérte menjen vele sétálni. Ekkor már nem köntörfalazott.- Te tényleg tehetség vagy. Szédülök, duplán látok, olykor elsötétül előttem a világ. Ezen már csak a svédországi Olivecrona professzor operációja segíthet. Csak azt nem tudom, honnan szerzem a pénzt. (Folytatjuk) Lőrinczy István egy város színei kék árny az ég a fák szemén a két torony árva sikoly anyám kendője az utca apám keze minden bokor 18