Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Saufert Attila verse - Balogh Gyula, Bogumil: Ufók a Kossuth téren
Megdöbbenve nézem a képernyőn elém ömlő gusztustalan és parttalan országházi ocsmányságot, szenny és piszokáradatot, a honatyák szemérmetlen mocskolódásait. És mindezt a pénzünkért. Szeretném őket figyelmeztetni: uraim, kár a benzinért, fejezzék be a heroikus iszapbirkózást, ne keressék a felelősöket, hagyják már azokat a szegény kis bőrfejűeket, a fasisztákat, ne piszkálják őket. Mert a kutya is akkor gerjed be, ha acsarkodnak rá. Elárulok önöknek egy titkot: az ufók voltak! Ok a felelősek mindenért. Ha nem tudnák, az ufók köztünk járnak, beépültek közénk, és a negyedik dimenziójukban emberalakot öltve hihetetlen átváltozóképességgel rendelkeznek. Valami olyasfélék, mint a kis szürke zsidóból lett átváltozó művész az amerikai film Zanussija... Ha kell, ezek a kis zöld emberkék fekete ördögökké változnak, ha kell, akkor bűnbakokká, ha kell, akkor zöldbárókká, gaz MSZMP-sekké, fasisztákká, feketéző adócsalókká... Megsúgom, hogy az úszók pénzével lelépő Zemplényi is ufó, s azért nem lehet megtalálni, bár tudják, hol van, mert egyeseknek kellemetlen lenne esetleg... valami csacskaságo- kat fecsegne, így hát ő ufósága nővé változott valahol Amerikában. Na szóval az történt, hogy október 23-án is ezek az ufók szépen belopakodtak a térre, és amikor a köztársasági elnök az emelvényre lépett, akkor egyszerre határőr széldzsekibe bújtak, és a széldzsekiket kísértetiesen zörgetve valami olyasféle hangot adtak, hogy „fújj! ... fújj!", aztán hirtelen bőrfejűekké változtak, hatalmas nuncsakukat pörgetve fejük felett, és lábukkal dobogva, majd egyrészük ávóssá, folksbundistává, nyilassá alakult, míg másrésze részeg cigányokká változva a rókatáncot járva gajdolta: tánc-tánc-rókatánc szebb a FIDESZ mint a GÖNC...! Na ekkor aztán betelt a pohár, és elnökünk zavartan elvonult. Az ünnepi aktusra kivonult, összeverődött polgári tömeg értetlenül állt a jelenség közepette, és nem értette mi folyik körülötte. Nagyrészük némán tátogott, s valami olyan hangok jöttek elő a kakofóniából, hogy „nem ezt akartuk... becsaptatok bennünket" És a tömeg kigúvadt szemekkel állt, és statisztált ennek a kafkai rémálomnak... majd értetlenül feloszlott, s hazaérve leült a képernyő elé, és várta a magyarázatot. Azóta is ömlik a piszok, szitokáradat ránk, mindenki a másikat okolja. Miért? A semmiért... Az ufók meg nevetve dörzsölik a markukat, s megelégedetten göcögik: na ezeket sikerült összeugrasztanunk. Egy ideig rágódnak a mócsingon, aztán amikor már jól egymásnak estek, akkor jövünk mi. Negédes mosollyal ajkukon előállunk, mint az ország megmentői, akik kihúzzák a népet a szarból. ígérünk nekik fűt-fát, aranytojást tojó tyúkokat, és amikor majd bejönnek a kelepcébe, akkor rájuk húzzuk a vizeslepedőt. És kétszínű mosollyal az arcunkon, karjainkat széttárva megkérdezzük tőlük:- Mi a baj, gyerekeim, hát nem ezt akartátok?- Megkaptátok játékaitokat, a jogot, a szabadságot: éljetek vele! A nép meg csak dünnyög: jó, jó ez a szabadság, csak mire beletanulunk, éhendöglünk, mint a Toldi lova. Egyesek meg így imádkoznak, mert mostmár ezt is lehet, hogy: Uram kicsit kevesebb szabadságot, de több megélhetést, most azonnal, és ígéretesebb jövőt később. Ahogy a spanyol mondja: manyána! És a fő ufó csak ül űrkabinjában, és kezeit dörzsölve megelégedetten dörmögi szakállába:-Jöjjetek, Totyogjatok önön balgaságotok keserű levében, igyátok ki a keserűség poharát fenékig, s ha megismerkedtetek a padlóval, akkor tápászkodjatok fel, nyíljon ki a szemetek, tépjétek le róla a hályogot. Nézzetek körül, mint röhög rajtatok Mammon, ne tülekedjetek, hanem alkossatok... „s a haza fényre derül" Balogh Gyula, Bogumil 12
