Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Szokolay Károly költeménye - Herke Rózsa költeménye
Szokolay Károly MÉRLEG Isteneim, makacsok, lelkemben szerte tanyázók, mindegyik önmaga kóbor létét ismeri el csak. Értelem értelmet, szív jó szívet s ösztöneimnek istenei csak az ösztönöket, s még sok buja isten fújja magáét, vak-süketen, jogait követelve. Lökdösik egymás vonzköreit, nem tudva, hogy ők most arrább mozdulnak, s hogy én csak úgy vagyok ember, hogyha közöttük rendet tartok, tolva, emelve, mérlegemen jól egyensúlyban tartva e káoszt. Herke Rózsa Forog a mosógép Csak hozd csak rakd csak most a nap gondokat oszt csak rakd csak dobd csak szedd tisztítsd az életet öblíts hús víz bő víz és bízz és higgy és bízz sok szenny sok folt sok szenny csak menj ne fél csak menj csak mosd csak szedd ha kész és vissza sose nézz és újra dobj és szórj csak menj ne félj és szólj körökbe ment és adj és haladj előre haladj sok folt sok szenny sok folt ne lásd ne nézd mi volt csak mosd csak szedd csak szét a tiszta életért csak menj csak vidd csak add csak szórd csak oszd magad! (A szerző HOVÁ, MERRE című kötetéből) 13
