Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 3. szám - TUDOMÁNY - Sugár István: Dobó István, az egri hős koncepciós pere

küvés"-sel vádolt urak ügyének végső tisztázását Miksa a két főhercegre bízta, hogy a ma­gyar tanácsosok vegyék azt vizsgálat alá. A magyar tanácsurak azonban a megkegyelme- zés módja felett két táborra szakadtak. A liberálisabb kisebbség úgy foglalt állást, hogy az ügyben nem találtak olyat, melyért a vádlottakat nagyobb büntetés érhetné. Az uralkodó és a két főherceg abban a reményben gyakorojon majd kegyelmet, hogy Dobó és Homon- nay a jövőben jó alattvalóként fogja viselni magát. Arról azonban szó ne essék, hogy ők vé­tettek-e, vagy sem! A többség álláspontja azonban meglehetősen megalázó volt a hűtlenséggel bevádolt két férfiú részére. Dobó és Homonnay boruljon térdre az uralkodó előtt, s kövessék meg az elnyert kegyelmet, sőt állítsanak ki ún. „reversalis"-t, melyben be­ismerik bűnös voltukat s a jövőre pedig hűséget fogadjanak a Habsburg-uralkodónak. 1572. április 15-én Miksa természetesen a második változatot fogadta el, s annak megfele­lően április 16-án Dobó István a pozsonyi vár tömlöcében aláírta a megkívánt reversalist, melyben ígéretet tett arra, hogy betegsége miatt a fia fog hálát adni a megadott kegyele­mért. De egyben ígéretet tett arra, hogy nemcsak hű szolgája lesz a királynak, valamint utódainak, és fogságáért senkin sem fog soha bosszút állni. Ruszkai Dobó István az egri hős 1572. április 17-én szabadult egy törvénysértő eljárás során elszenvedett 1283 napot kitevő, azaz kerek három és fél évre rúgó, a pozsonyi vár börtönében elszenvedni kényszerült fogságából. A közel 70 esztendős beteg, a börtön ma­gányában testileg-lelkileg megtört, öreg Dobó hazatért szeretett szerednyei várába, ahol kb. másfél hónap múltán elragadta a halál. Erre az időpontra onnan következtethetünk, hogy Miksa június 2-án utasította Rueber kassai főkapitányt, hogy az özvegyet és gyer­mekeit védelmezze meg személyükben és vagyonúkban. Balassa János, aki nem állott az „összeesküvési per" homlokterében, Lengyelországból a kapott salvus conductus folytán hazatért, de kezdetben makacsan ragaszkodván ártatlan­ságához, nem volt hajlandó megalázni magát Miksa előtt. De végül is kénytelen-kelletlen, 1572. júliusában ő is térdreborult a Habsburg-uralkodó előtt a bécsi Burgban. * * * Két kérdés vár még megválaszolásra. Helyes volt-e Dobó István álláspontja, melynek alapján a török-hűbéres magyar Szapolyai erdélyi fejedelemmel szemben a Habsburg-ural­kodó befolyásának engedett, és élete során azt szolgálta? A hazai történetírás mai állás­pontja szerint a török-barátság csak a kényszerű pillanatnyi helyzetben látszott helyesnek, de rendkívül nagy veszélyeket rejtett magában. A Habsburg-befolyás elfogadásával és an­nak szolgálatával viszont maga mögött tudhatta a keresztény Európa katonai támogatását, aminthogy annak segítségével sikerült is a XVII. század végén megszabadulni az oszmán hódoltság bilincseitől. A másik kérdés pedig az: valóban összeesküvés részese volt-e Do­bó? A hiteles, fent elmondott adatok tükrében láthattuk, hogy ő és társai ellen egyetlen tár­gyi bizonyítékot, egyetlen hitelt érdemlő tanúvallomást sem sikerült produkálniok vádlóinak, s a levélhamisítással is kudarcot vallottak. Nyilvánvalóan Dobó és társai méltán elégedetlenek voltak Miksával, nyilván beszélgettek, tárgyalgattak, sőt talán leveleztek is erről, de mindezekkel semmiképpen sem merítették ki a hűtlenség, az uralkodó elleni konspiráció súlyos vádját. Ne feledjük el, hogy Dobó egész életének fényes karrierjét a Habsbrug-uralkodóknak köszönhette, s tudnia kellett, hogy merőben irreális vállalkozás lett volna a török-szövetséges és a Portának adót fizető erdélyi fejedelem mellett fegyvert ragadnia. (vége) 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom