Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 3. szám - TUDOMÁNY - Bosák Nándor: Teológiai oktatás Egerben a XVIII. Században
A szeminárium alapítólevelét 1709-ben adta ki Telekesy püspök, a tanítás azonban már korábban megindult. Kezdetben néhány gimnazista kapott helyet a szemináriumban. 1705-ből van adatunk arról, hogy fölszentelték az első négy papot, akik már itt, Egerben végezték a „teológiát". Ez akkor még csupán egy éves képezést jelentett. Jezsuiták tanítottak. A következő években nincs adatunk arról, hogy a megkezdett munka folytatódott volna. Háborús idők voltak ezek. A Rákóczi féle szabadságharc Eger városát is érintette. Maga Telekesy püspök is szerepet vállalt Rákóczi oldalán. 1707-ben a jezsuitáknak el kellett hagyniok Eger városát (Rákóczi rendelete: 1706. júl. 23.) Telekessy püspök azonban fáradhatatlan volt, nem adta föl tervét. 1709-ben kiadta az alapítólevelet, 1710-ben pedig visszatértek a jezsuiták, és ismét megindulhatott az oktatás. Telekessy püspök érdeme tehát, hogy lerakta a Szeminárium alapjait. Anyagi bázist teremtett az oktatás számára. 8 papnövendék és 10 „nemes ifjú" kapott helyet és részesült oktatásban. Lakásul a szeminárium épülete szolgált, a tanítás a jezsuiták intézetében folyt. A papnövendékek a beöltözés előtt lelkigyakorlatot végeztek, majd egy évig gyakorlati erkölcstant tanultak. Az egy év elteltével pappá szentelték őket. Ez a gyakorlat még messze elmaradt attól az eszménytől, amit a római és jezsuita teológiai iskolák képviseltek, de az adott körülmények között fontos lépés volt. Telekessy szemináriumában nemcsak papnövendékek, hanem világi pályára készülő ifjak is helyet kaptak. A bölcs püspök így akart gondoskodni nemcsak a papi utánpótlásról, hanem képzett világi vezetőkről, hivatalnokokról is. Szeme előtt híveinek vallási és társadalmi felemelése lebegett. Az egri teológiai főiskola fejlődésének második fázisa Erdődy és Barkóczy püspökök idejére esik. (1715-1745.) Ezen időszak alatt nemcsak a hallgatók létszámában gyarapszik az intézet, hanem fokozatosan eléri azt a színvonalat, amit a korszak oktatási gyakorlata megkívánt. Minthogy ebben az időben az oktatást a jezsuiták végzik, a minta a jezsuita oktatási szisztéma volt, figyelembe véve a sajátos körülményeket. A jezsuita típusú iskolák az 1599-ben megfogalmazott Ratio atque institutio studiorum Societatis Jesu szellemében működtek. A felsőbb oktatás (studia superiora) két részből állt: filozófiai (facultas artium) és teológiai tanfolyam (facultas theologiae). Az első három, a második négy évig tartott. A teológiai fakultáson a tanítás középpontját a skolasztikus teológia alkotta Aquinói Szent Tamás Summa Theologica-ja alapján. Foglalkoztak a Szentírással, ehhez csatlakozott a bibliai nyelvek tanítása (görög, héber). Külön tantárgyként szerepelt az un. casus conscientiae és a vitás hittételek magyarázata. Az előbbi a gyóntatási gyakorlatra, a morális kérdések megoldására készített fel, az utóbbi pedig a protestánsok által támadott hittételek bizonyítását jelentette, illetve a hitvitákban adott segítséget. A jezsuiták a fenti tantervet azoktól a papnövendékektől követelték meg, akik jobb te- hetségűek voltak és képesek a mélyebb teológiai ismeretek elsajátítására. Azoknál, akik nem tudtak több időt fordítani a tanulmányokra, kevesebbel is megelégedtek, és a gyakorlati életre készítették fel őket. így az egri teológiai iskolán is a kezdeti időben egyetlen tantárgyat tanítanak, az un. casus constientiae-t. Ez az első tanszék. Ez a tárgy dióhéjban magába foglalta az egész teológiából azokat az ismereteket, amire egy papnak hívei körében szüksége volt. A Ratio Studiorum így határozza ezt meg: „Két éven keresztül magyarázza egy tanár a szentségeket, az egyházi fenyítéseket és ezen felül az emberek állapotát és kötelességeit.... A másik tanár tárgyalja a tízparancsolatot, s a hetedik parancsnál a szerződéseket... hittanból ne hozzon fel olyan eseteket, amelyek nincsenek szükséges összefüggésben az er20
