Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 3. szám - TUDOMÁNY - Török József: Az igazi communio fogalma
TUDOMÁNY Az igazi communio fogalma Elhangzott a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia 1992. június 24-én tartott doktoravató ünnepi ülésén A doktori címet, tisztelt új doktortársaim, nem pusztán az itt eltöltött évek, letett vizsgák után kapták, hanem olyan munkáért, amellyel bebizonyították, hogy önök a sacra theologia igazságainak avatott kutatói, akik a teológiát a forrásokig visszamenve, új szempontokat figyelembe véve, a tudomány legszigorúbb kritériumainak eleget téve képesek művelni. Életük komoly állomása ez az ünnepség, és teljes joggal ízlelhetik azt a jóleső örömet, amit a teológus az intellektuális becsületességgel végzett munka után érezhet. Ugyanakkor az eskü értelmében inkább egy ígéretes kezdet küszöbén állnak, mintsem célba érkezetten. A megkezdett munkálkodást folytatniuk kell. Mindenekelőtt a tanítóhivatallal összhangban, amely az egyetlen biztosíték arra nézve, hogy a sacra theologia nem fokozódik le vallástudománnyá. Ez utóbbi lehet ugyan érdekes téma művelői számára, de a teológia lényeges, alapvető feladatát, ami Isten jobb megismerését és ennek az ismeretnek a felebarát felé történő közvetítését jelenti, nem teljesíti. A tanítóhivatal ugyanis folytatja működését, s ennek legutolsó eredménye az a levél, melyet a Hittani Kongregáció a világegyház püspökeihez a közösség fogalma tárgyában intézett. Ennek néhány legfontosabb s iránymutató gondolatát fogadják jó szívvel, mint az Alma Matertől kapott szellemi útravalót, s a Mater Ecclesiától kapott biztos útmutatást. A communio, a közösség fogalma, mint minden egyes ember személyes egysége a Szentháromsággal és minden felebaráttal, az Egyház önismeretének középpontjában áll. Azért, hogy a communio fogalma egyértelművé váljon, s használhatóvá az ecclesiologia területén, a biblikus tanítás és a patrisztikus hagyomány keretein belül kell azt értelmezni, s ezen keretek között a communio mindig kettős dimenziót foglal magában: vertikálist - közösség Istennel - és horizontálist - közösség az emberekkel. A communio helyes, keresztény értelmezése miatt az igazi közösséget mindenekelőtt Isten adományaként, s a húsvéti misztériumban megvalósuló isteni kezdeményezés gyümölcseként kell elismerni. A Krisztusban megvalósult és a szentségekben közölt, Isten-ember közötti új kapcsolat az emberek közötti új kapcsolatban nyer meghosszabbítást. Következésképpen a communio fogalmának egyrészt ki kell tudni fejezni az Egyház szentségi természetét, másrészt azt a sajátos egységet, ami a híveket ugyanazon test tagjaivá teszi, Krisztus Titokzatos Testének tagjaivá. A corpus mysticum pedig szerves, strukturált, hierarchikus közösség. Az egyházi közösség egyszerre látható és láthatatlan. Láthatatlan valóságában az Egyház minden ember közössége az Atyával Krisztus által a Szentlélekben: és az emberek egymás közötti közössége annak alapján, hogy minden ember osztozik az Isten képére és hasonlatosságára teremtettség ajándékában. Az itteni Egyházban belső kapcsolat létezik a láthatatlan és a látható közösség között, ami az apostolok tanításának, a szentségeknek és a hierarchikus rendnek az elfogadásában mutatkozik meg. Ezen isteni ajándékokon - me17
