Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 3. szám - TUDOMÁNY - Török József: Az igazi communio fogalma
lyek ugyanakkor látható valóságok - keresztül gyakorolja Krisztus a történelemben prófétai, papi és királyi feladatkörét az emberek üdvösségéért. Az egyházi communio látható és láthatatlan elemei közötti kapcsolat teszi az Egyházat az üdvösség szentségévé. Az egyházi közösség - melybe mindegyikünk a hit és a keresztség révén belegyökerezik - a maga központját és erőforrását az Eucharisztiában találja meg. A keresztség végeredményben inkorporációt jelent abba a testbe, melyet a föltámadott Krisztus az Eucharisztia segítségével épít és éltet, oly módon, hogy egyedül és kizárólagosan csak ezt a testet (ami a katolikus Egyház) lehet valóban Krisztus testének nevezni. Az Eucharisztia a forrása és teremtő ereje az Egyház tagjai között fennálló közösségnek, pontosan azért, mert mindenkit magával Krisztussal egyesít. Az eucharisztikus ecclesiologia fölfedezése ezt a vitathatatlan értéket tartalmazza, de ha a helyi egyház jelentőségét ebben a viszonylatban túlhangsúlyozzuk, akkor súlyos tévedéseknek leszünk áldozatai. Mint például azok, akik azt hangsúlyozva, hogy ott, ahol az Eu- charisztiát ünnepük - vagy teljesebb megfogalmazással az eucharisztikus áldozatot bemutatják -, az Egyház misztériumának teljessége oly fokban válik jelenvalóvá, hogy az Egyház egységének, egyetemességének összes többi összetevőjét, mint nem lényegest el lehet hanyagolni. Mások még radikálisabban fogalmazva tévesen azt állítják, hogy a Jézus nevében összejött közösség - lett légyen kisközösség vagy bázisközösség - önmagában hordozza az Egyház különféle lelki hatalmait, ide értve az Eucharisztiához kapcsolódó lelki-papi hatalmat - meghatalmazást is, mondván: az Egyház a bázisból születik. Párt születhet bázisból, de Egyház nem. Jézus nem pártot - baráti kört, hanem Egyházat alapított. Ezek a föntebb említett és más, hasonló tévedések nem vetnek számot azzal, hogy éppen az Eucharisztia az, ami lehetetlenné teszi a helyi egyház autonómiáját, az egyetemes Egyháztól való függetlenségét. Az Egyház egysége ezen túlmenően az episcopatus egységén is nyugszik. Annyira, hogy az egyházakból egybeálló egy Test eszméje megköveteli annak az Egyháznak a létezését, ami Feje az egyházaknak és ez pontosan Róma Egyháza. Az episcopatus egysége magában hordja annak szükségességét, hogy létezzen püspök, aki Feje a püspökök testületének, s ő nem más, mint Róma püspöke. A pápa, mint Péter-utód, örökös, látható alapja és lényegi összetevője az apostolutód-püspökök egységének, s ezen túlmenően az egész Egyház egységének. Az apostoli successio következtében ez az egység folyamatosan fönnmarad, az Egyház identitását biztosítja és beteljesíti. Az Eucharisztia egysége, az apostolutód-püspökök egysége Péterrel és Péter fősége alatt nem az Egyház egységétől független gyökerek, hanem lényegileg kapcsolódnak egymáshoz, mert Krisztus az Eucharisztiát rendelve apostolainak hatalmat adott. Az Eucharisztia valamennyi érvényes ünneplése ezt az egyetemes közösséget fejezi ki Péterrel és az egész Egyházzal, s ennek ellentéteként, az érvénytelen, színlelt ünneplés az egység megvalósulását hátráltatja. A nem katolikus keresztény közösségekben számos elem létezik, amely egy bizonyos fokú, de nem teljes communio reményére feljogosít. A teljés közösséghez azonban az egy keresztség mellett az egy Eucharisztia, egy hierarchia is hozzátartozik, s az Egyház ezekről soha nem mondhat le. íme, röviden - vázlatosan ez a Mater Ecclesia tanítása az igazi communio tárgyában. Önöket, most felavatott doktor-társaim, esküjük arra kötelezi, hogy ami munkát elkezdtek, ilyen szellemben tovább folytassák. Az Alma Mater ezt adja útravalóul, s mert a tanító- hivatal által szavatolt igazság, ki fog tartani teológusi pályafutásuk során mindvégig. Török József 18
