Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - TUDOMÁNY - Szuromi Lajos: Két orosz nyelvű vers Petőfiről
detéhez, a felajzott kíváncsiság a végéhez. A kezdet, az első sor szállőigeszerű, közismert, metru- ma versbeli unikum, ez a Szomorú volt az életem 19 sorának metruma. Tud valamit ez az imitátor Petőfi fogságáról? Róla beszél, világos, de nevében üzen is? Avagy mindez a végtelen mélységeket célzóál-Petőfi hitelességre törő cselvetése? Mert hát csodálatos szépségű művészi gesztus, egyetlen s utolsó esély akkor, ha a fogoly Petőfi maga írta a verseket. A kétely borzongását az ámulat borzongása váltaná fel. Csapong a tekintet. Olyan verse Petőfinek, amelyben az anapesztus uralkodik, több is van (Forradalom, Egy gondolat bánt engemet, részlet, Mint megfogamzott átok, Odanézzetek!), olyan azonban, amelyben minden sor kéttagú lábbal kezdődik, nyomában anapesztusokkal, csupán a Szeptember végén. A Szomorú volt az életem jambusi kezdetű, anapesztikus verselése felidézi a Szeptember végén-t. Az orosz vers belső hangulata alapján természetesen a rapszódi- kus jóslat a második szakaszt emeli ki, a tébolyító látomás harmadik versszakával. Mindezt aztán variálhatja Az őrült— metrikailag ajánlott — 68. és 70. sora: Szép állat az asszony id Hat... Arany pohárban méregital. A 68. sor metrikailag pontos mása A helység kalapácsa első sorának, a Szomorú volt az életem 14 sorban érvényes, uralkodó sortípusának! — Változó hosszúságú sorokból szőtte Petőfi legnagyobb művét, Az apostolt. Verselése végig jambusi. A kilencesek száma gyér. Figyelmet kelthet tehát a 17. rész fájdalmas szerelmi himnuszának néhány ilyen sora: Te voltál célja életemnek — Te általads te érted éltem... — Te egymagad voltál valóság. Pár sorral előbb: Nekem többé nem kell a élet, — pár sorral odébb: Milyen kegyetlen az az isten! Szótagszámtartó^szakozatlan jambusi kilencesekben, kétütemű szimultaneitással, anapesz- tusok nélkül egyetlenegy hosszabb verset írt Petőfi. Címe: Az utósó ember. 1845 szeptemberében készült, ez is, miként a Véres napokról álmodom... több kiadást megért. Egyik vers sem volt ismeretlen, bár kétségtelen, hogy Az utósó érni er sohasem tartozott az életműből kiemelt-, népszerű, híres versek közé. — Verselésének egyetlen korábban írt párja van, a mindössze négysornyi Szemfájásomkor, 1844 szeptemberéből. A Szomorú volt az életem leginkább szembeötlő verselési jegyei: szakozatlansága, jambusi-emelkedő lejtése, 20 sornyi terjedelme, az, hogy szó- tagszámtarto a kilencesekben. E primer verselési jelek alapján egyetlen párverse Az utósóember lehet. Első olvasásra nyilvánvaló, hogy gondolati-hangulatr tekintetben sem véletlenül. Az utósó ember az ember gyönyörű megnevezésére méltó ember ítélete az emberekről. Óriási koporsó a föld, egykori lakói, az emberek mind-mind halottak. Temetve vélük minden bűnük, temetve minden szenny, árulás, gyűlölség, elbízottság(!), gőg, meghalt az ember, meghalt a bűn is. „Mindennek vége. Minden alszik. — Becsukva a szem. Hűlve a szív.” Egyetlen élő botorkál még, maga a költő, „az utósó ember”, békében várva a halált. A 49(!) sornyi vers záró 12 sorát idézzük ide: Csak én magara vagyok még éléi Ne (élj, nem az vagyok, ki voltam, A sírbolt roppant űregében, Ki egykor vakmerő kebellel S tűnődöm, egy vendégre várván, Dacoltam sorssal és világgal. A késedelmezű balálra. Bátran jöhetsz. Meg nem támadlak. Halál, mért nem jössz? félsz talán, hogy Hagyom magam. Erőteien hang Megbirkózom veled s legyőzlek? Leszek. Te szélvész légy. Sodorj el. A Szomorú volt az életem kifejezőbb, súlyosabb, mélyebb, mint Az álmok. Sugallatos párverse Az utósó ember, amihez elsődleges verselési jegyek vezetik a figyelmet A verselés szekunder jellemzői is kifejező párhuzamokat ajánlanak, miközben az eltérések kizárják a mintavers lehetőségét. Itt is meg kell említenünk, hogy Az álmok-hoz hasonlóan keresztrímet alkalmaz a szerző, míg Az utósó ember rímtelen. Nem egészen érdektelen Az utósó ember kontextusára is figyelmezni. Időrendi kiadásokban e költeményt nyomban a Három szív története követi, lovag-hosének döbbenetes példázatával. Ez is a valóra vált látomás-jóslatok sorát gyarapítaná? Ki vagyok én? Nem mondom meg — játszott egyik korai versében Petőfi (1843). „Ha megmondom: rám ismernek, — Pedig ha rám ismernének, — Legalább is felkötnének’'— folytatódik az első strófa. Versben rejtőzködni, rejtvényes verseket írni — Kölcseytől, Aranytól, Vörös- martytól sem volt idegen. Életszerű, költészetszerű lehet olykor, határhelyzetben a rejtélyt sugalló vers is. Önmagát menekíti az időbe minden „versben bújdosó”. Szólnunk kell itt—a verselés kapcsán — néhány megfigyelésről, az eddigiekhez mérten kisebbekről, talán elhanyagolhatókról. Valós jelekről, tényekről. Az álmokpÁros sorai kilencesek, a nyolcadik sor azonban nyolcas. Az ép nyelvezet szöveg- romlást nem jelez, a versben ez az egyetlen — elemi — metrikai anomália. Mintha szándékos volna. A Szomorú volt az életem szótagszámtartó kilences, kivéve éppen címbe emelt első sorát, a vers egyetlen nyolcasát. Halvány indoknak tűnhet erre az első két sor 8/9-es periódussugallata, alaki rokonításként Az álmokkal, egy nem periódikus versben. Ez sem magyarázza azonban Az álmok nyolcadik sorának nyolcasát. Ami a Két vers emh'tett nyolcasait érzékelhetően összeköti: magányuk a teljes versben, homogén rendben árva töredékek. Mindkét orosz nyelvű versben feltűnik egy-egy sor, amely magányos a metszet vonatkozásában. Az álmok 19., a Szomorú volt az életem 3. sorában csonkalábkövető penthémimerész a cezúra. Az általánosnak tekinthető metrikai jelenség az, hogy jambusi versekben kötetlenül váltakozhatnak 4-es tagolási alapot teremtő dierézis-, illetve 5-ös alapot evokáló lábmetsző penthé64
