Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye
• Vers—próza SIMONYI IMRE Pár pohár rizling egy régi bormérésben Néhai T. J. színművész emlékezetére ... utoljára még Krúdyról beszéltünk meg arról hogy a rizling általában úgy harmadfél-négyesztendős korában éli legduhajabb legénykorát s hogy kalapot nem visel okos ember sértődések elkerülése végett — Bartók rég halott — hát ki előtt emelné meg s hogy meglehetősen elgondolkoztató az emberi tehetség természete: a rögtön-mérgezőmérgeket már felfedeztük ám a rögtön-gyógyító gyógymódokat még nem s hogy vajon a gazember tudja-e hogy gazember akár kasszafúró akár messiás (és érdekes - hogy közös ismerősünk ott Tolcsván az a veresbajszú pincemester) a pubertás pedig pontosan a bölcsőben kezdődik s még a koporsó fedelét is lerúgja nyolcvanadik évünkkel egyetemben — ebben megegyeztünk — s különös: — a harmadik pohár után már sejti az ember hogy a szerelem mindig magánügy egy ember ügye azé aki szeret bűn pedig csak a hazugság a gyávaság az árulás: felebarátod feleségét ha megkívánod vagy ő a bűnös vagy ő sem s ezenkívül ne lopj ne ölj — rendben van — (na de hát teljesen rokontalanul mégsem élhet az ember) „de aztán színházról egy szót sem” — „de aztán irodalomról egy szót sem” — — dehátXszínház már rég nem színház — dehát Z író sosem volt író tehát: — színházról meg irodalomról egy szót sem beszéltünk csak arról hogy okos fejjel nehéz boldogan megöregedni meg arról hogy a legszebb magyar szó talán mégiscsak az hogy szerető meg arról hogy mégiscsak rettenetes: — Pirandello csupán egy komédiáslányról jut olykor eszembe aki Hat Szerepből egyet játszott a színpadon s az idegeimben meg arról hogy a hurkot a gyilkosnak és a hősnek ugyanabból a kenderből fonják (ám mi lesz ha egy napon a gyilkosok kikérik ezt maguknak) meg crról hogy az újság szívhasgatón írja : egy disszidensnek se éjjele se nappala a honvágytól ám furcsa—de akkora h on vágy is akadt amitől az ember egyszerűen itthon maradt 4
