Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - Új korszak
Uj korszak Mire folyóiratunk e száma megjelenik, már tűi leszünk a március 25-i, negyven év utáni első szabad választásokon. Akkorra lezajlik a rendszerváltozás, azaz mögöttünk lesz minden rémisztő, rossz álom, minden sanyargattatás, mellőzés, ki- semmizés. Akkortól egy korábbitól alapvetően különböző rezsim alapjait kezdjük meg lerakni, azét, amely a valódi demokráciát, a vélemények korrekt ütköztetését, a másság messzemenő tiszteletét, a posztsztalinista hatalmi berendezkedés által semmibe vett erkölcsi törvények korlátlan érvényesülését valósítja meg. Lehet, hogy nem máról holnapra, de az tény, hogy az utak errefelé vezetnek. Ekkortól felemelt fejjel járhat mindenki, s már nem kételkedhet abban, hogy elkövetkezik a vétkesek elszámoltatása, a népet félrevezetők, a polgárokat lekeze- lők megkérdezése. Nem kell már riadoznunk, megtorlástól, visszarendeződéstől tartanunk, s hozzáfoghatunk annak nyílt végrehajtásához, amit eddig csak nem éppen felemelő kompromisszumok révén próbáltunk megoldani. Lapunknak, illetve szerkesztőbizottságunknak nem kell azon a damaszkuszi úton tolongania, mivel mindig is az örök erkölcsi értékek magasabbrendűségét, mindenekfelettiségét hirdettük írásainkban és képviseltük hétköznapjainkban. Azt a pártsemlegességet, amely kizárólag a tízparancsolat reguláihoz kötődik. Gondok azért akadnak. Olvasóink észrevehették, hogy első számunk nem jelent meg, s most a februárit és az áprilisit némileg bővített terjedelemben vehetik kézbe, szelíden emelt árral. Úgy véljük, nem kell magyarázni, hogy ennek egyetlen oka van, a nálunk is aggasztó pénzhiány. Bízunk azonban abban, hogy találunk olyan mecénásokat — KovácsÁdám rákkutató személyében eggyel már előzetes, szóbeli egyezséget is kötöttünk —, akik megértik nehézségeinket, s hajlandóak arra, hogy anyagilag is támogassanak bennünket. Tisztában léve azzal, hogy ezzel azt a kultúrát karolják fel, azt a közművelődést patronálják, amely nélkül szegényebb, szürkébb, színtelenebb lenne valamennyi hétköznapunk. Mindettől függetlenül ars poeticánk változatlan, arra törekszünk, hogy a kétségtelenül nívós alkotásokat tegyük közzé. Továbbra is menedzseljük azokat a kutatókat, feltalálókat, akik seregnyi ellenféllel birkózva is képviselték közhasznú nézeteiket. Tesszük ezt azért, mert tudjuk, hogy e kis haza elsősorban mellőzött tehetségekben gazdag, s ezt az országot csak akkor virágoztathatjuk fel, ha eddig megkérdőjelezett, semmibe vett képességeiknek zöld utat adunk. Ezután sem leszünk szemellenzősek, azaz megbecsüljük az ellenvéleményeket, teret, fórumot teremtünk az övön aluli ütéseket mellőző vitáknak, s önökre bízzuk a döntést: ítéljék meg, hogy kinek van igaza, ki szolgálja a jövőt. 3
