Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Magyari Barna költeménye - Lőrinczy István: Ujjgyakorlat (színmű)
• / szaka írtam, és rögtön bele is tettem ebbe a táskába.. Na, eredj, és ne felejtsd átadni a szép Zsanának! MUTATÓUJJ: (Kinyitja a táskát, előveszi a kéziratot.) Te, a francba, hiszen ebben én is szerepelek, meg te is, Zsana is, Hüvelykujj is! Miért van a végére az írva, hogy „Zsanának — egy abderitától”? KISUJJ: Jé, te tudsz olvasni? MUTATÓUJJ: A darabbeli szerepemért megtanultam! (Kisujj fütyörészve elindul a két árnyékgally-jelezte erdőben... Mutatóujj egyre a kezébe nyomott kéziratot nézi) MUTATÓUJJ: Mi a jó franc lehet ez az „abderita”? Biztos valami íróféle, vagy esetleg miniszter? *** Két nappal később... Zsana és Kisujj a tisztáson ül. ZSANA: Hát megjöttél, fid? Igen hamar visszajöttél a világjárásból... Csak ennyire futotta volna a száztizenötezerből, vagy takarékba tetted a pénzt? Megkaptam az Ujjgyakorlatot! Mondhatom, szépeket firkáltál rólam! De azért van benne valami! KISUJJ: Mi újság a telepen? Féltek tőlem, mi? Mindnyájan a kezemben vagytok! (Megfdjja hiányzó ujjal helyét...) ZSANA: Azért nagy reklámot csináltál az ujjlevágásnak, te! Mióta elmentél, már vagy húszán vágták le valamelyik ujjakat! Tisztára Ujjgyakorlat az egész! Ez folyik most a telepen! KISUJJ: A biztosító meg tejel! És lehet, hogy egyesek ülni is fognak! ZSANA: Nem baj, azt mondják -- megéri! Miért jöttél vissza, mondd? KISUJJ: Hát, miattad, te. Elviszlek magammal, úgy gondoltam, kellesz nekem! (Ezt úgy mondja Kisujj, mint egy westernhős...) ZSANA: (a realista) Aztán hol laknánk, te? Miből élnénk, mi? És itt ez az erdő, meg a telep! Én már ezt nem tudom itt hagyni! KISUJJ: Ugyan, ne érzeleg már, kisanyám! Még van pénzem, még van két dolgos kezem, nyolc ujjal, és talán a többiért is fizetne a biztosító... Még jó ideig aranyéletünk lesz! Gondoltam én mindenre, szivi! Meg itt vannak még a lábujjaim is! Sort kerítünk azokra is, fel a fejjel! ZSANA: Istenemre, szép tervek, jó tervek! Hová mennénk innen? KISUJJ: Messzire nem megyünk! A hegy túlsó végén van egy elhagyott kunyhó, kinéztem én azt régen! Ott élnénk a kis dolce vitánkat! ZSANA: Hát jó, megyek veled! De gondoskodj, hogy ne zaklassanak a zsaruk... KISUJJ: Egyet se félj, kisanyám! Nekem is van 1-2 ismerősöm a rendőrök között! Itt egy konyak, igyál, ünnepeljünk! g sana elveszi az üveget, az egyiket, isznak.) SUJJ: Pontosan megterveztem mindent! A táppénz, az ugye folyamatosan jár, anyag gondjaink nem lesznek. De egyet azért ne feledj: sorra kerülnek ám a te szép kis ujjacskáid is! Hehehe... Először a kezecskéden, utána meg a lábacskádon... Ennyit vállalsz, ugye, anyuci, a szerelemért? ZSANA: Hát persze, én egy olyan pasast, aki egymás után vágja le, a lábujjait is beleértve, sose tudnék elhagyni! Érted én mindenre hajlandó vagyok, kisapám! KISUJJ: Végül is minden az ujjgyakorlaton múlik, szivi! A szín elsötétül... Amikor kivilágosodik, Zsana éppen a blúzát gombolja, Kisujj meg a nadrágát húzza fel. A már említett, ámyékágak jelezte erdei tisztáson folytatódik történetünk: KISUJJ: Hű, az anyját, nyolc volt, számoltam! ZSANA: Csak hat, és ne dicsekedj! KISUJJ: Jól van! De azt is számítsd, hogy egész délelőtt kószáltunk a városban! Presz- szóból ki, presszóba be! Elment tíz darab ezres! Aztán meg miket álmodtam én össze, te! 15
