Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - OLVASÓINK ÍRJÁK
• Olvasóink írják Egri Dobó cserkészek találkozója Budapesten A cserkészmozgalom jelenlegi újjászületése idején, az egykor fiatal cserkészek emlékezetében egyre erősödő nosztalgiával elevenednek fel a régi cserkésztáborok kedves emlékei és mindaz, amit a cserkészet emberformáló, nevelő hatása nyújtott. E gondolat jegyében hívta össze találkozóra a budapesti Kis Rabló étterembe, 1989. április 21-én, délutánra Balonyi Gusztáv öreg cserkész, az egykori, 154. sz., egri Dobó István cserkészcsapat volt cserkésztisztje a csapatból mindazokat, akikről úgy vélte, hogy még életben vannak. Megható volt ez az összejövetel, ahogy mintegy huszonötén jelentünk meg, de csak öten, akik közel jártunk a 80. évhez, vagy valamivel túl is haladták azt. A „fiatalok” is már nyugdíjasok voltak. Néma felállással adóztunk elhunyt volt bajtársaink emlékének, majd felelevenítettük régi élményeinket és szeretettel gondoltunk vissza volt parancsnokunkra, Király Pista bácsira, aki olyan „nagy családot” tudott összehozni, ahol mindnyájan, mindig jól éreztük magunkat. Dr. Király István, volt egri reáliskolai történelemtanárunk eredetileg a mezőkövesdi gimnáziumban kapcsolódott be a cserkészmozgalomba, és amikor 1921-ben áthelyezték Egerbe, már az országos II. cserkészkerület vezetői között fontos tisztségnek örvendett. Egerbe érkezve, megszervezte a 154. sz., Dobó István cserkészcsapatot azokból a reálista és kereskedelmüsta diákokból, akiket — felekezeti különbségekre való tekintet nélkül — alkalmasnak vélt erkölcsi szempontból a jó, kollektív csapatmunkára. Itt lettem én is cserkész, 1924- ben, 14 éves koromban, majd részt vettem az örökké emlékezetes nyári táborozásokon Balatonszepezden. Sok hasznos gyakorlati dolgot tanultam meg a cserkészetnél, aminek különösen idősebb koromban veszem hasznát, amióta egyedül maradtam. A napi jótett kötelezettsége és az első parancsolat, hogy a cserkész egyenes lelkű és feltétlenül igazat mond, mély hatást tett egész életemre. Sok kedves emlékem fűződik a nyári táborozásokhoz. A találkozókon egy 1926-ban, a táborozáson készült fényképre hívták fel a figyelmemet, ahol egy kecske mellett állok. Ezt nézegetve, egy kedves történetet szeretnék feleleveníteni. 1926 nyarán, többek között egy fehér kecskével érkeztünk Egerből a Balaton partjára. Ezzel Balonyi Gusztáv barátunk szülei ajándékozták meg a csapatot. Nagyon megkedveltük e kedves állatot, hozzá tartozott a tábori életünkhöz és amikor a levágására került sor, egyik bajtársunk húsz strófában énekelte meg e kedvenc állatunk tragédiáját. A verset megőriztem, és mutatóul néhány sort kívánok itt idézni belőle. A vers eleje: Dominus Spectabilis, és jó barátok, kik tábortűznél ültök, alábbi mesén talán felderültök ... Hozzátok írom az aesopusi ódát, Dobó cserkészfiúk nyári epizódját. Hogy megjöttek, ott kezdem el e bús dartat S vagonból rakták ki a menazsériát. Jött cserkész, nyúl, bárányok, fészkes fecske gólyák, farkaskölykök, s az ajándék kecske. Hófehér egri kecske, rólad szól e dal, Sirat a nóta, sirat kecskelábú asztal, melyen éppen írok ... Kecske, érted sírok. A vers ezután hosszasan részletezi a kecske szerepét a tábori életben, majd, amikor megjött a parancs annak levágására és elfogyasztására, kedvesen és szellemesen, így fejeződik be: A versnek vége. Végén csattan a tanulság, Hogy miért volt több ezer méteres a szomorúság? Mert csak egy kecskéjük volt — szerették... Ügy szerették, hogy meg is ették. Mikor ezt a verset a mostani, budapesti találkozón felolvastam, ezt meghallgatva, régi tábortüzek hangulata kerítette hatalmába a találkozón megjelent, régi Dobó cserkészeket. Dr. Kozma Antal 90
