Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 6. szám - OLVASÓINK ÍRJÁK - Patkós Attila: Gondolatok az erkölcsről

Érett, kiforrott stílusú író alkotását forgathatják az olvasók Raffai Sarolta utolsó regényének kézbe vételekor. Folytatás nincs: a sors kegyetlensége egy alkotóereje teljében levő írónőtől, a nők lelki világának, bonyolult és össze­tett pszichikumának egyik kitűnő ismerőjétől fosztott meg végérvényesen ben­nünket. Szelei Béla • Olvasóink írták Gondolatok az erkölcsről Végeláthatatlan cikkek sora lát napvilágot a Petőfi-legenda átértékelése kapcsán. Ismét próbára tév nemzetünk fejlettségét, rugalmasságát és toleran­ciáját, de legfőképpen erkölcsi, morális, etikai szintjét. Beteg a társadalom. Általános etikai válságban szenved, aminek kísérő­tünete a toleranciaküszöb alászállása, szélsőséges esetben kritikátlanságba át­csapva. Minek nevezzük nagy poétánk földi maradványainak megtalálásában két­kedők csoportját, ha nem ellenlábasoknak? Az etikai válságot csupán azért feszegetjük, mert minden szélsőséges meg­nyilvánulás eredője. Társadalmunkban csak az orvosnak és a jogásznak van presztízse (ha van), minden más hivatás; kultúrtörténet, antropológia, társadalomtudományok és sorolhatnánk — kevésbé elfogadott. Nem véletlenül alakult ez így. Mindkét hivatás ősidők óta rendelkezik egyfajta „etikai kódex”-szel. Minden más hivatás — kivéve a legújabb pszi­chológust — nem rendelkezik működési területére kidolgozott etikai nor­mákkal. Ebből adódóan anómia (normanélküliség) áll elő, és úgyszólván bármit meg lehet tenni. Az antropológia egyértelműen egzakt tudomány. Művelőinek szakértel­mében, erkölcsi normáiban kételkedni egyértelmű a hitetlenséggel és az ag­resszív színezetű ellenségeskedéssel. Hitem szerint már egyetlen antropológus is teljes biztonsággal tud nyilat­kozni az épen maradt földi maradványök azonosítását illetően. Erre megannyi példát hozhatunk a közelmúltból is. Javíthatatlanul hiszek az emberben és a szakmák tisztaságában. Ki tud­hatná azt, hogy az antropológusok is igen magas etikai normákkal dolgoznak? Bármely szakember, mielőtt zárójelentését megírná, többszörösen is mérle­geli, hogy mihez adja a nevét. Tudván azt, hogy egy helytelen diagnózis ese­tén törvényszék elé állítható és hivatásától — legalábbis egy időre — búcsút vehet. Csakúgy, mint az orvosi és ügyvédi praxisban. A hazafias érzésektől vezérelt mecénás, Morvái Ferenc azonban, több nem­zetközi szaktekintélyt is felkért a pártatlan munkára. Rögtön a legelején tisztázta: „A negatív eredmény is eredmény”. Nem motiválta és nem jelzőingerelte a szakemberéket hivatásuk meg- becstelenítésére. Bármely, magára és hivatására adó szakember ilyen negtív játszmában eleve nem is vesz részt. S itt álljunk meg egy pillanatra! Most érkeztünk el 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom