Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - KÖNYVEKRŐL - Raffai Sarolta: Asszonyok a virág utca négyben (Szelei Béla)
bontakozást, a húszas, harmincas éveket, az 1933—36-ig tartó megújulási kísérletet, majd a katonai befolyásolás gyors térhódításának éveit, a cserkészet látszatéletét a II. világháború idején, végül talpraállását, az úttörőkkel való egyesülését. A kötet zárófejezete a Magyar Cserkésszövetség 1945 utáni, határainkon túli működését vázolja. A gazdag bibliográfia és a névmutató jól szolgálja a téma további kutatóinak munkáját. Külön említést érdemel a könyv borítójának egyedi megoldása. A hátsó oldalon a tíz cserkésztörvény olvashatóba borító belsején az 1933-as világtáborozás, a jamboree térképe, illetve a magyar cserkészet jelvényei. A vászonkötés gerincén ott található a cserkészjelvény, a fémből készült, szentkoronás liliom. A Göncöl Kiadó valóban régi tartozást elégített ki e kötet megjelentetésével. Hasznára válik mindazoknak, akik számára az ifjúság fejlesztése, a valós értékek terjesztése kötelesség, akik a jelen feladatainak megoldásához a múlttal való szembesítést fontos feladatnak tekintik. A szerző szerint „a magyar cserkészet története a nevelési tanulságok kimeríthetetlen tárháza. Beható tanulmányozása és értékeinek széles körű alkalmazása erkölcsi kötelességünk”. Nagy Andor Raffai Sarolta: Asszonyok a Virág utca négyben Fogyatkozik, vészesen fogyatkozik az ötven év körüli költők, írók és mindenfajta más művészek száma, szinte nem telik el egyetlen hét sem anélkül, hogy nekrológot ne olvasnánk valamelyik, most eltávozott közismert vagy csak a szakmai berkekben ismert, még hatvanon innen levő művészről. Találóan és jó adag keserűséggel fűszerezve jegyezte meg neves kritikusunk, Alföldy Jenő, hogy a nagy kaszás tevékenységében mintha valami költőellenes kegyetlenség lenne kimutatható. A laza szálakkal összefűződő, inkább tematikai és stilisztikai, mintsem nemzedéki rokonságra épülő „Nyolcak” költői csoportosulása sem kivétel ez alól a korán eltávozó életsorok alól: Raffai Sarolta és Ratkó József. Különös kegyetlensége ez a sorsnak: még alig ült el a keserűség és a gyász nyomasztó érzése a rokonok, barátok, ismerősök és nemzedéktársak szívében és lelkében, amikor máris egy újabb temetésre szólította őket a gyászjelentés: a Ratkó Józsefére... Az 1930-as születésű Raffai Sarolta nemzedéktársaihoz hasonlóan, költőként kezdte pályáját, nevét a Részeg virágzás című kötete (1966) tette közismertté. Ez a bőséges élettapasztalattal rendelkező fiatalasszony, aki „polgári” foglalkozását tanítónőként kezdte Kalocsa környékén, hosszú időn át szenved a falusi, illetve a kisvárosi értelmiségi lét fojtgató légkörétől, a kicsinyesség légkörétől és a bezártság, az elszigeteltség tudatától: talán ezért tudta oly nagy megjelenítő erővel megfogalmazni az Egy szál magam című regényét (1967), amelynek színpadi változata a korabeli magyar színjátszás egyik sikerdarabja lett. Biztos valóságismerettel, egyre gazdagodó írói eszközökkel dolgozik a Diplomások című színművében is (1969), amely még az „Egy szál magam”-nál is jelentősebb közönségsikert arat éles konfliktusaival, hiteles és sokoldalúan megformált alakjaival. 89
