Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - KÖNYVEKRŐL - Görgey Ferenc: A magyar cserkészet története (Nagy Andor)
• Könyvekről Gergely Ferenc: A magyar cserkészek története 1910—1948 A Hazafias Népfront legutóbbi kongresszusán az egyik felszólaló, ifjúságunk erkölcsi arculatáról szólva, öreg cserkészként idézte gyermekkora romantikus mozgalmát. Lelkes, nagy tetszést arató mondatai hitet tettek a hazánkban már-már feledett, korábban sokat bírált, jelentős értékeket hordozó cserkészet mellett. Mozgalmi életünk alternatívái között jelenünkben újraéled az 1948-ban adminisztratív úton megszüntetett gyermek- és ifjúsági világmoza- lom részeként a hazai is. Előkerültek a régi jelvények, az árvalányhajas kalapok, idézik az idősebb generáció tagjai gyermekkoruk nosztalgikus élményeit. Az iskolákban, a nemzeti és egyházi rendezvényeken feltűntek a sajátos egyenruhás fiatalok, a „Jó munkát!”, „Légy résen!” köszöntők. A Göncöl Kiadó jó érzékkel jelentette meg reprezentatív kötetét. A kék borítóján nemzeti színű szalag, az ismert liliom. Alatta figyelmeztető cím olvasható: A magyar cserkészet története, 1910—1948. Az utószóból tudjuk meg, hogy a kézirat 1980 decemberében készült el, azóta kiadóra, nyomtatásra várt. Ismeretes, hogy ez évben a Püsiki Kiadó szintén olyan magyar cserkészettörténetet jelenetetett meg Bodnár Gábor nyomán, amely 1900-ban, az Egyesült Államokban került a könyvpiacra. A két munka egy témáról, egy éven belül, magyar szerzőktől, megérdemelné az ösz- szevetést is, de vállalkozzunk inkább ez esetben Gergely Ferenc, a békéscsabai Kner Nyomdában nagy műgonddal készült, terjedelmes munkájának bemutatására. Az ifjúságtörténet kutatójaként ismert kortárs szerző könyvében a magyar cserkészet közel 50 éves történelmének monografikus igényű összefoglalására vállalkozott, hatalmas mennyiségű forrásanyag feldolgozásával. Elismerésre méltó maga a vállakózás is, de még sokkal inkább a korábban kényesnek titulált téma tudományos értékű feldolgozása. A szerkesztők a kötet előszavában közlik, hogy tisztában vannak azzal a ténnyel, miszerint a történet megjelenése „szenvedélyek kiváltója is lesz”, hisz mindeddig idealizált, illetve torz kép élt bennünk a cserkészetről. Egyesek feldicsérték, mások elitélték ugyanazt a mozgalmat. Az a tény, „hogy ez a történet napvilágot lát, az talán annak kezdete, jele is lehet, hogy a világnézeti és politikai különbségek és megosztottság ellenére, a jövő magyar ifjúsága iránti közös felelősségérzet szerez majd magának érvényesülési jogot”. A szerkesztők a szerzővel együtt erkölcsi kötelességnek tekintik a cserkészmozgalom tárgyilagos, újraértékelő vizsgálatának közreadását, azoknak az értékeknek terjesztését, amelyek a mozgalom programjából következnek. A haza, a népek, a munka szeretete, a természet óvása, „egy aktív, nem kallódó lét igenlése”, az ezekre való nevelés nemcsak a mozgalom feladata, de társadalmi ügy. Valóban „égető szükségünk, hogy az ifjúság helyet, célt, mintát, értelmes programot, eligazodást találjon; legyen önbecsülése, tartása...” Gergely Ferenc könyve hét fejezetben dolgozza fel a magyarországi cserkészet történetét. Bemutatja a kezdetet, a századforduló ifjúságát, majd a ki88
