Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 6. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Szerény jubileum

példák után, nem kaparunk olyan utat ebben a korban, amely zsákutcába vin­ne, azt az alkotót és alkotást visszük nyilvánosság elé, amely, aki önmagával azo­nos, kifejezi a nemzetit, az európai lelkiséget és amely, mint a fa évgyűrűi, szo­rosan összefonódnak a nemzet tudatában meglevő emlékekkel. Szándékosan nem sorolok fel neveket — utólagos önigazolásul —, ki mindenkire hivatkoztunk, ami­kor gyanakvó kétkedéssel, olykor rosszallással, több esetben nyegle nevethetnék- kel faggattak bennünket: mit akarunk mi, amikor a város több intézményében, kapualjában, termében, szobájában szakemberek által szervezett képzőművészeti események peregnek le, sokszor bizony kongó ürességben, vagy jobbik esetben a pro­tokolláris személyek vasaltan feszes jelenlétében, hallgatva a divatos szavakkal megtömött megnyitókat. Itt nem volt elegendő — akkor még, 1984-ben — a szilárd meggyőződés, hogy jól és helyesen választottunk programban és alapvető esztétikai kérdésekben, mert a kézi irányítás még javában működött. Teljes nyíltsággal felvetettük gondjainkat és feltételeinket az MSZMP megyei ideológiai titkára, Kiss Sándor előtt, és azt mondtuk: van bizalom irántunk, akik nem szemellenzősen szemléljük a vi­lágot és benne magunkat, nem függvényei vagyunk a hatalomnak, hanem egy élet­formát, egy magatartást képzeltünk el, amelyben kitüntető és fontos szerepe van a szépségnek és az igazságnak, fgy kaptunk lakást az oktatási igazgatóságon, ingyen lakást, a Megyei Művelődési Központtól adminisztratív és technikai segítséget in­gyen, felhívás után szponzori tevékenységet néhány hatóság és vállalat részéről. Az évek folyamán ezért sikerülhetett egyre magasabbra tolni a mércét, egyre ösz- szetettebbé tenni a körképet, amibe belefértek Agárdy Gábor Kossuth-díjas szín­művész ikonjainak páratlan egri sikere, a háromszoros Kossuth-díjas Fábry Zoltán filmrendező expresszionista hangoltságú festményei, Szabó László egri származású szolnoki szobrász gazdag anyaga, vagy Herczeg István grafikai alkotásai, de fest­ményei is, Nagy Ernőről se feledkezzünk meg, aki nemcsak szerkesztőbizottságunk tagja, de többször is megtisztelte galériánkat művészeti eredményeivel. Nem a di­csekvés szándékával, de leírjuk, hogy nemcsak hazai sztárok, mint Szalatnyay Jó­zsef, de szovjet, lengyel, szlovák művészek is szerepeltek galériánkban. Utólag sem tűnik vakmerőségnek, hogy tehetséges kezdők bemutatásához, elindításához, például Koch György. Bulla Márta esetében, zenei körítést is adtunk, a szakmai tekintély megnyitóján kívül, mert azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a másként gon­dolkodás, másként értékelés nem program bennünk, hanem mindig is meglevő meggyőződés eredménye. öt év után ez evidencia, de — in suo tempore — ehhez igencsak komoly ge­rinckihúzás szükségeltetett. És az a szerencse, hogy a hatalomban akadt egy ember, aki nem tiltott, nem tűrt, de támogatott. Mert hitte azt, amit mi hittünk, neveze­tesen elfogadta, hogy a Föld nem lapos, ahol a hatalom csak egy irányban mene- teltethet. És mit mondjunk arról, hogy a szakma alkalmasint betartott? Hát, Is­tenem, ilyen is van, a jogosító papírral rendelkező figurák sok mindent megen­gedhetnek maguknak ebben az országban! Mert csoportszövetségek elgáncsolhatnak, elemi erővel támadhatnak ott, ahol értékeket kínálnak, anyagi érdek nélkül. Ügy dolgozva, hogy a munkáért nem kérnek sem díjazást, sem elimerést. Mert a galéria vezetője nyugdíjas, irodalmat és esztétikát autodidakta módon közelített meg, miközben mindig is hitte, hogy a szellem előbb-utóbb meg fog szaba­dulni a szorongattatásból, amelybe egy kemény kisszerűség és adminisztráció, a té­ves alapfogalmak, az üres köznapi érdekek szolgai szolgálata kényszerítették. öt év után, talán újabb öt évet is előlegezve, névtelenül is, névvel is hálásak vagyunk sokaknak, akik megtöltötték a tárlatnyitási termet és időt, be is írták véndégkönyvünkbe, netán szóltak, írtak dolgainkról. Még azoknak is hálásak va­gyunk, akik lefitymáló sorokat véstek másra szánt füzeteinkbe, tartalmas nagyokról, mert az általános szellemi zűrzavarban balítéletekkel taszították jó útra az egész­séges érzékűeket. Ezekben a hetekben Fáy Dezső csaknem harminc munkáját nézhetik gyönyör­ködéssel Egerben a művészet barátai. Mint ahogy évekkel ezelőtt Demjén Attila emlékkiállítása és Németh István gyűjteménye reprezentálta szándékainkat, gon­dolatainkat, felfogásunkat. Valahogyan ezt a vonalat szeretnénk folytatni. Még el­lenszéllel szemben is. Farkas András 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom