Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Bemutatkozik a Hevesi Középfokú Oktatás Intézet
„Ahangsúlyt a nevelésre helyezzük Bemutatkozik a Hevesi Középfokú Oktatási Intézet Amint az sokak előtt ismeretes, az 1987/88-as tanévben kezdte meg működését a Hevesi Középfokú Oktatási Intézet, Folyóiratunk munkatársai január elején látogattak el ide, méghozzá azzal a céllal, hogy megismertessék a diákokkal a Hevesi Szemle törekvéseit. Nos, ez az esemény adta meg az alkalmat arra, hogy olvasóink előtt is bemutassuk ezen intézmény arculatát, s feltérképezzük az ott folyó munkát. „A város már nagyon várta .. — Való igaz — mondja Lőttéi Gyula igazgató —, hogy a start 1987 őszén volt. Tudvalévő, hogy itt három iskolatípus fúziója ment végbe: a negyedszázada külön dolgozó gimnáziumé, a Gyöngyösi 214. Számú Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozatáé, emellett új szakközépiskolai profilt indítottunk állattartótelepi gépész szakon, s hozzánk tartozik a felnőttek továbbképzése is. A beruházás több mint 100 millió forintot emésztett fel, ám az ötezer négyzetméteres létesítményben remek körülmények között tevékenykedhetünk. Az első esztendőben 550 tanulónk volt, jelenleg ez a szám hatszázon fölül van, s a tervek szerint mintegy 680—700 gyerek jelentheti majd a maximumot. Ügy érzem, ekkor még emberlép- tékűek lehetünk. — Mi indokolta az effajta összevonást? — Erre nem könnyű felelni, de itt azért egy kisvárosi modellről van szó. Egy ilyen nagyságrendű településen aligha képzelhető el — már csak pedagógiai szempontok miatt sem —, hogy az említett intézmények külön-külön „élnek”. Így tehát indokolt volt a fúzió. Ugyanakkor anyagi vetületei is vannak a dolognak, mert kinek van annyi pénze, hogy az egyes profilokat egyenként is — lásd épületek stb. — működtesse. Az is kijelenthetem, hogy mind a városban, mind annak környékén nagyon várták már az indulásunkat. Nem utolsósorban azért, mert azt mindenki tudta, hogy Heves, illetve a környező falvak népességmegtartó ereje ezáltal növekedhet. Talán ez is magyarázza azt, hogy beiskolázási gondjaink nem voltak. Igaz, az összevonástól kicsit tartottak a tanárok is, a gyerekek is, de ez a félelem egy fél év után eloszlott. Kétségtelen az is, hogy az itteniek sokat vártak az iskolától, s ezeknek a jogos igényeknek mi igyekeztünk megfelelni, önmagában már az sem elhanyagolható, hogy egyféle színfoltja lettünk a településnek. — Gondolom, az első lépések megtétele nem volt könnyű ... — Azt el sem lehet mesélni, hogy mekkora gondot jelent egy ilyen iskola szárnyra bocsátása. Szerencsére azonban mind a kollégák, mind a szülők, avagy a gyerekek részéről igen nagy odaadást tapasztaltunk. Enélkül aligha juthattunk volna előre. S ugyanez érvényes a város vezetőire is. Nem sok pénzünk volt, de amire kellett, azt előteremtették. Ez a segítség minket kötelez is. S ha már a pénznél tartunk... Manapság nem divat azt mondani, hogy jól vagyunk. S tényleg nem is a legoptimálisabb a helyzet, ám nekünk arra kell koncentrálni, hogy a meglévő kereteken belül nyújtsuk a tőlünk telhető legtöbbet. Siránkozással nem megyünk sokra, azaz csak az lehet célravezető, ha a pillanatnyi feltételekből hozzuk ki a maximumot. Ez nagyobb produkció, mint a forintok elköltése. — S hogyan sikerült három külön munkálkodó tantestületet egységes csapattá formálni? — Ez sem volt egyszerű, sok-sok tapintatot követelt meg. Ügy gondolom, « kezdeti tanácstalanság után jó irányba haladtunk. Mindenki megértette az Összefogás, a fegyelmezett, precíz ténykedés szükségességét. A gárda összeállítása főként a szakmai tárgyak esetében okozott nehézségeket. Elsősorban azért, mert vonzó pénzkereseti lehetőségeket aligha biztosíthatunk. S bizonyos bérfeszültségeket meg kell érteniük a kollégáknak is, ugyanis a jó szakembereket meg kell fizetni, másként aligha számíthatunk rájuk. Sokat elárul az is, hogy például a jövő esztendőben kilenc státuszt hirdetünk majd meg. Betöltésük nem lesz könnyű. Érdemes még szólni a tárgyi feltételekről... Ezt a pontot egyáltalán nem tartom kritikusnak, hiszen rendelkezünk az órák viteléhez szükséges „kellékekkel”. Mindez tehát nem lehet akadálya a tantervi követe'mények teljesítésének. 56
