Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Jegyzetvallató
szakmunka jutott. Igaz, ez a helyzet nem okozott túlzottan nagy nehézséget, ugyanis iskolánk — amint arról már volt szó — tankerttel rendelkezik. Gyümölcsöző kapcsolatokat, alakítottunk ki az ifjúsági házzal, a Megyei Művelődési Központtal, a TIT-tel, a Hevesi Szemle Galériájával, a Gárdonyi Géza Színházzal stb. A művelődési intézményekkel kialakult együttműködés segíti az iskolai és kollégiumi rendezvények sikeres megvalósítását. — Nézete szerint napjainkban mennyire népszerűek, közkedveltek a mezőgazdasági pályák, tapasztalható-e a fiatalok érdeklődésének csökkenése? Ha nem, akkor mindez minek köszönhető? — Elmondhatom, hogy a tapasztalataink általánosságban kedvezőek. Az itt oktatott szakmák többsége kedvelt a fiatalok körében. Ehhez persze, fontos a szülői háttér, az indíttatás is. A kertészeti szakmák mindegyike otthon, a háztájiban, a szülők kertjében gyakorolható, sőt mi több, jól hasznosítható. A végzést követően a fiatalok — még akkor is, ha esetleg más szakmában helyezkednek el — az itt elsajátított mesterséget a maguk, valamint a népgazdaság javára, hasznára művelhetik. Az esetlegesen otthon megtermelt „cikkeket” felhasználhatják, a felesleget pedig a piacon ériékesíthetik. Ügy gondolom, az érdeklődés a jövőben növekszik majd, ugyanis a kisgazdaságokban a szőlő-, a gyümölcs- és zöldségtermesztés előtérbe kerül. A dísznövénytermesztés és a virágkötészet iránt is nagy a gyerekek vonzódása, ami nem kis részt az egyre terjedő virágkultusznak köszönhető. Pont ez az oka annak, hogy a legtöbben éppen e szakma elsajátítására törekszenek. — Befejezésül az érdekelne, hogy mik is az elkövetkezendő időszakra vonatkozó terveik, elképzeléseik? — Amint azt már az előzőek során említettem, az oktatás feltételei ez év január elsejétől — a tangazdaság iskolánkhoz való csatolásával — számottevően javultak. Ez nem kizárólag mennyiségi, hanem minőségi változás új lehetőségeit is biztosítja számunkra. Éppen ezért — a MÉM-mel és a megyei tanács művelődési osztályával egyeztetve — az iskolánkban folyó képzést magasabb szintre kívánjuk emelni. Az 1990—91-es tanévben megkezdjük a kertésztechnikus-képzést, az 1991—92-es tanévtől indulóan pedig az általános kertészképzés bevezetésével folytatjuk a profilmódosítást. Az új oktatási forma, az új tantervek, nagyobb követelményeket támasztanak velünk szemben, alaposabb felkészülést kívánnak meg mindnyájunktól. Célul tűztük ki továbbá, hogy iskolánk diákjait bevezessük a farmergazdálkodás rejtelmeibe is. A korszerű termelési módok megismerése mellett elsajátíthatják majd az értékesítés, a feldolgozás és a tartósítás különböző fogásait is. Mindezek megvalósítása érdekében igyekszünk tovább javítani tárgyi feltételeinket. Így — többek között —■ az elkövetkező esztendőkben alaposan korszerűsíteni kívánjuk gépparkunkat. Szeretnénk a tangazdaság épületeiben tantermeket, öltözőket kialakítani, s nélkülözhetetlen lenne egy tornaterem vagy tornaszoba megépítése is. őszintén reméljük, hogy ezek az elgondolásaink nem maradnak csupán szép tervek... 1980. szeptember Iskolatanács-ülés. Az első. (Szükségességét majd csak az új oktatási törvény írja elő.) A miénk is inkább csak szükségszerű, mint tudatosan kitalált, megszerkesztett. Valójában a hétköznapok gondjai szülték. Utat kerestünk a „közokosság” számára a felelősség és a munkaterhek megosztásában. Az iskolatanács a jó szándék messzeható törekvése, demokratikus fórum volt; vagy az akart lenni. Tagjainak köre az igazgatóságból, a mozgalmi szervezetek vezetőiből és a munkaközösség-vezetőkből verbuválódott. Éves munkaterv szerint készítettük napirendre az iskolaélet sarkalatos feladatait. Programmal az előre tervezhetőket, program nélkül a tervezhetetlen témákat. Másként nem is tehettünk volna ekkora iskolában, hiszen oly bőségesen szétáradó feladatainkat képtelenség lett volna szerbe-számba venni. Másként az igazgatói munka, de a közvetlen munkatársaié is elszigetelt, a nevelők szándékától. Sárhegyi István KOVÁCS JÁNOS Jegyzet vallató 57
