Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Jegyzetvallató
érzelmeitől távoleső, lelketlen hivatalnoki tevékenységgé degradálódik. Azt pedig nem tudtuk volna elviselni, de az intézmény sem. Tanácsunk működtetésének tartalma maga is a mindennapi iskolai élet volt. Tanév elején hasonlított inkább egy szerkesztőbizottságra, ahol a tanév terveit, elképzeléseit, programjait rendeztük munkatervvé. Számtalan ötlet, jó gondolat került vizsgálat, majd megmérettetés alá, s ha jól illeszkedett közös törekvéseinkhez, akkor felvállalt együttes program vált belőle. Ez a forma igen kedvezett a konstruktív pedagógusoknak, a nyugtalanul újat keresőknek. Nemcsak azáltal, hogy véleményükkel és önérvényesítési feszültségeiket levezethették, de azzal is, hogy a közösség gazdagítása mellett, önmaguk feltöltődését is elérhették. Az alkotó hangulat és nagy nyitottságot igénylő együttműködés akkor még az iskola falain belül maradt. Bár élő és rendszeres kapcsolatot tartottunk a vállalatokkal, társintézményekkel és legfőképp a szülőkkel, de ez a kapcsolat az iskola belső életére nem volt direkt hatással. Döntéseink súlya és következményei rajtunk álltak vagy buktunk velük együtt. Voltak laposan formális megbeszéléseink is, de jobbára értelmes témákról, izgalmas tanácskozást folytattunk. A vezető számára legértékesebbek az érté- kelő-összegező konzultációk, ahol a tapasztalatok, tények ütköztetésével tisztultak le az iskolai élet értékelései. Bebizonyosdott, hogy egészen más hatása van a felelős, közösség előtti önértékelésnek, esetleg a felületes jelenségek alapos vizsgálatának. Nem teljes, de nagyon széles körű áttekintést szerezhettünk — további hasznosításra. Mindig rövidebb időtartamra terveznénk, de sohasem lehet foglalkozásainkat megtartani. Pedig nem is mindenki szeret sokat beszélni. Mégis fél napunkba kerül most is, hogy megfogalmazzuk (s egyben felvállaljuk) az iskola legfontosabb feladatait. A szövegezés elkerülhetetlen általánosságokat szül, nehéz végérvényes pontosításokat véegzni. Tömören valahogyan így: — A nevelőmunka minőségének javítása a tervszerűség, a rugalmasság és pontosság jegyében. — Tudatosabb operatív munkaszervezés a tanítási órákon. (Kiemelten a követelmények, a számonkérés tervezése.) — A tanulók személyiségének megismerésére több jobb információval jussunk közös nevezőre. A szülőkkel kiépülő kapcsolataink személyes találkozásokon alapuljanak. — A munkahely légköréért valahol mindenki felelős. Nagy szükség van az őszinteségre, a problémák megoldását segítő lehetőleg „kiscsoportos” célzott beszélgetésekre. A tanulók nevelését, személyiségformálását néhány konkrét feladatban rögzítjük: — A közösségi és csoportviszonyokat az osztályfőnökök felülvizsgálják. — Közvetlen — iskolai hasznú tapasztalatokat nyújtunk a .munkára nevelésben: az iskolai kertet közösen gondoztatjuk. (Osztályonkénti parcellákat jelölünk ki.) — Szaporítjuk a példamutató alkalmakat az anyanyelvi nevelésben; bemutatókat, rendhagyó irodalomórákat tartanak a pedagógusok. — Konkrét osztályfőnöki teendők vannak a gyermekvédelmi munkában. Figyelemmel kísérjük a gyerekek kapcsolatait, nagyobb gonddal tájékozódunk a gyermekek délutáni időtöltéséről. — Együttműködés nélkül nincs nevelés; legyünk tehát egymás segítői, s ha kell, lehetünk egymás jóindulatú, de szigorú bírálói is. Mindez talán túlságosan is banális, aprólékos visszaidézése a megélt múltnak, azonban mégsem lényegtelen, mégsem elmulasztható emlékek gyökeréről táplálkozik, hanem a komolyan átérzett felelősség, a munka elmaradhatatlan maradványaiból, emléktöredékeiből. 1983. január 24. Minifórum. Találkozás, „éles” beszélgetés a gyerekekkel, az osztályok delegált küldötteivel. Egyedülálló, közvetlen környezetünkben még nem tapasztalt, mások által megmosolygott kezdeményezés. Tanuljuk, tanítjuk a demokráciát. A gyerekek kérdeznek, vitatkoznak. Széles, de mégis szűk a téma; a mindennapi iskolai élet. Fésületlenül (pedig a pajtás egyenruhában, nyakkendővel) jönnek elő az inkább személyes, de közérdekűre csigá- zott észrevételek, öntudatos, autonóm vélemények vegyülnek bájos kavalkáddá * 58