Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - KÖZÉLET - G. Molnár Ferenc: Tűzből pattant milliók
emberre bízza, mert az tévedhet., az lusta lehet, az leihatja magái. Az a fontos, hogy a legmegfelelőbb pillanatban adagol ja a tüzelőanyagot is. a levegőt is. akkui. amikor a legoptimálisabb mértékben lehet azokat hasznosítani — Ez lenne annak a bizonyos függőleges rostélynak a titka, amely a kazán jainak a jellemzője? — Ez nemcsak a függőleges tűzterű kazán titka, hanem valamennyi kazáné. — A függőleges rostély . . . ! Ez is véletlenül alakult ki. Hogy volt eddig ' A vízszintes rostélyra rárakták a szenet és elégették Kész. Amikor említettem Buda pesten a szakembereknek a függőleges rostélyt, kinevettek. Ne bolondozzak. Látott már valamikor az építkezéseken kokszkosarat a téli hónapokban? Az egyszerű ember kitalálta, hogy ha a rostély függőleges, akkor a kokszot minden oldalról éri a levegő. Hát arról van szó Csakhogy én bevontam a modern technikát is, az au tomatikát is. — Az is birizgálja az oldalamat, hogy valutában köti meg az üzleteit Amt rikában, Ázsiában. Mi lesz a valutával? — Elsősorban az államé lesz. ha nem árukontingensben számolunk. A sajál célomra is kapok bizonyos hányadot, remélem. Hogyan tudnék különben utazni, kint miből élnék? Az üzleteimet magam kötöm, mert a feltaláló jogán ehhez egyedül nekem ad lehetőséget. Ha nemzetközi szerződést kell megkötni, akkor ott van a minisztérium. Ha valamely külkereskedelmi vállalatra, úgynevezett szakemberek re bízom, akkor abból nem lesz semmi. — Rendelkezik külkereskedelmi joggal? — Nem, de folyamatban van. — Szokott-e tanácsot kérni a főhatóságoktól? — A minisztériumban sokan vannak, akik mindig szívesen adnak tanácsot. — Ha valami gondom van, mindig tudom, melyik osztályra, kihez kell men nem, aki kész arra, hogy az akadályon átsegítsen. — Akarták már árverezni? — Igen. Felvettem 3 millió személyi kölcsönt. Ügy volt, hogy egy megrendelés fejében egy másik cég fizeti vissza az összeget. De tíz százalékot akart ennek te jében magának. Ebbe nem mentem bele. Az árverésről Angliában értesültem, oda telefonált munkatársam. Két óra alatt kellett elintézni az ügyet, Mondtam, fi zessünk. Ebben az egészben az a meghökkentő, hogy 3 milliót két óra alatt, tudtak min den előkészítés nélkül előteremteni. — Miért nem tanult tovább? — Véleményem szerint nem a papír számít. De beiratkoztam technikumba is, most angolt tanulok, elhatároztam azt is, hogy elvégzem az egyetemet. — Mint mecénás, kiket segített eddig? — Amikor „A HÉT” emberévé választottak, akkor határoztam el, hogy a hoz zám hasonló e mbereket támogatni fogom. Egy bankkal közösen szerveztük meg a magán-menedzserképzőt. Mátrafüreden folyamatosan 20 személyes csoportokat fogad tunk. Ez turnusonként 200 ezer forintba került. A Szabad Föld-kupa megrende zésekor a győztes csapatnak egy kristályvázát adtam ajándékba, melynek értéke több tízezer forint. A magyar koronáról szóló könyv kiadásában is részt vettem. Már a harmadik kiadásnál tartunk. A közeli időben ezer vállalkozót hívtunk ősz sze ebbe az üzembe. Tanácskozunk velük. Olyanokat hívtunk meg, akik tudnak dolgozni. Én is elővettem a párnám alól a pénzt, és elhatároztam, hogy dolgozni fogok, mert ehhez jogom van. Ám sok akadály állt elém, ez nem jól van. Én ültettem egy almafát. Az akarom, hogy mondják meg, a termésből mennyi lesz az enyém az elkövetkező hosszú távon, éveken át. Majd én akkor eldöntőm, hogy hány almafát ültessek tehetségem, képességem, igényem szerint. A példázat nagyon érzékletes és logikus. (Folytatjuk) G. Molnár Ferenc 54
