Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - KÖZÉLET - G. Molnár Ferenc: Tűzből pattant milliók
Tíz éven át ezért nem sikerült a telep jogi helyzetének a rendezése. Többszöri határidő-módosítás után, végül egy általuk meghatározott napig, december 31-ig el kellett hagynom a telepet. De remélem, eljön az idő, amikor visszajövök az Esze Tamás utcába, ám biztos vagyok abban is, hogy ezek a gyöngyösi vezetők már nem lesznek a helyükön. — Hol van iparengedélye, hová szól? — A szolnoki tanács adta ki, de visszavonták. Akkor azon gondolkodtam, dolgozzam tovább vagy ne dolgozzam? Nagyon nehéz helyzetbe kerültem. — Hogyan talált ebből kiutat? — Elég jól összejött minden. Bevonták Morvái Ferenc iparengedélyét. Kötelezték, hogy szüntesse meg a telephelyét Gyöngyösön. A családja nem akart továbbra is úgy élni, mint az utóbbi években. Legjobb volna az egész kazánügyet abbahagyni — gondolta. Miért törje magát, amikor a helyi hatóságok mindig csak azt keresik, mikor és mire mondhatják rá vele kapcsolatban azt, hogy: Nem! Az igaz, hogy a rendeletek szerint járnak el, de mi a fontosabb; az, hogy egy kerékkötő rendelkezés betűit felmondják, vagy az, hogy milliók és milliók származzanak a kazánokból, amelyek mégiscsak pénzt hoznak az államnak? — Mennyi a tiszta haszna? — tettem fel az illetlen kérdést. Milyen választ vártam rá? — Nem tudom pontosan. Ez különböző mértékű. Van külön egy tervezőirodánk. Ez az iroda most Afrikába tervez egy gyárat, mely az én kazánjaimat fogja gyártani. Ha ez az üzlet sikerül, akkor több milliós tiszta hasznot hoz majd. Összesen 15-féie kazántípus áll rendelkezésemre. Például, amely a szalmatöreket hasznosítja, annak a darabja ötmilliót ér. Annak a terméknek a terve, amelyet egy sanghaji gyárnak adunk el, több millió forintot tesz ki. Olyan természetes könnyedséggel mondja ki ezeket az irdatlan összegeket, hogy én belepirulok, ha arra gondolok, hogy az én pénztárcámban néhány százas lapul csupán. De mintha provokálna azokkal a milliókkal. — Kérdeznék valami éleset. Ha nem akar, ne válaszoljon. Arra lennék kíváncsi: hogyan tudhat valaki egy vízvezetékszerelő szakmunkás-bizonyítvánnyal ilyen értékű berendezéseket kitalálni, feltalálni? — Kényszerből. A hirtelen jött válasz meglepett. Ugye, milyen egyszerű? A mindenségit, engem miért nem kényszerített semmi vagy senki arra, hogy kazánokat agyaljak ki? — Volt egy munkám — élénkül fel a hangja. — Ám ahhoz, hogy be tudjam fejezni, kazánra lett volna szükségem, de kazánom nem volt sehol sem. Mit csináljak? Gyártani kell egyet. — Leült, gondolkodott, majd a homlokára csapott? Kipattant az isteni szikra? Megvan! Csak nem azt akarja mondani, hogy így történt? — Nem. Lementem Orosházára, ahol a leghíresebb kazángyár volt. Ott megcsináltuk a kazánt, az elsőt. Attól kezdve pedig egyebet sem tettem, mint jártam a kazánházakat. Amikor kiutaztam külföldre, a kivitt dollárból én nem aranyat vásároltam, mint mások, hanem egy kazánt. Szétvágattam a kazánt, és ott hagytam. Dániában. Indonéziában. Malayziában én a kazánházakat bújtam. Most azon dolgozunk, hogyan lehetne amerikai technológiával kazánjaimat átalakítani, veszélyes hulladékot eltüzelő berendezéssé. Mert ha ez sikerül, Magyarországon belül minden egészségügyi intézménynek olyan méretű kazánt készítek, me’yben a náluk keletkezett hulladékot el lehet tüzelni, és így a pincéből levitt szemét elégetésével meleg vizet fognak nyerni. Elképzelésem, hogy a kazánt bélelve fogom eladni és ezek után a villanybojlerrel kapcsolatos áram díját, plusz a szemét elszállítási diját, majd bérleti díjként kell a kazánokért fizetni. Tudja, ez úgy volt, hogy az első kazánt elkészítettük, utána pedig mindig azon törtük a fejünket, mit lehetne rajta fejleszteni. Azok az emberek, akik itt dolgoznak nálam, mind nagyszerű szakemberek. Ha van ötletük, nem hallgatják el. Tessék megint kiderül, hogy nincs ebben semmi Ördöngösség. Négy-öt magyar összehajol . . és máris kijön a találmány. De hát mi is ez a találmány? — Elárulná, hogy tulajdonképpen mi a találmányának lényege? — Az egyik: mindenkor a tüzelőanyag műszaki tulajdonságaihoz kell alkalmazkodni A kazán az ember helyett adagolja a tüzelőanyagot és a levegőt Ne az
