Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
MIND: Balassi, Berzsenyi, Csokonay, Kölcsey! Dózsa György! Bolyai! Bartók Béla! Rákóczi! Március 15! Március 15! (Csengetnek. Arcuk döbbent. Egymásra néznek; végül Szunnyay szánja el magát, az ajtóhoz lép, kiles, majd kitárja; belép Tűzoltó, sisakját leveszi, a vadászkalapot fel.) TŰZOLTÓ: A szentségit! Elnézést, a létra beakadt, a kötél is... (Közben megy az erkély felé. Babrálgat a párkány alatt. Lihegve beszél valamihez.) Na, gyere már ki, te! (Lekiált.) Lehet! ZSUZSA: A ponyva ... TŰZOLTÓ: Mi van vele? MARGIT: Izé... nem volt rongyos? KÁDAS: Mintha foltos lett volna... TŰZOLTÓ: Nálunk? Hol élnek! Príma itt minden panyva! Érdemes kiugrani! (Biccent, kilép. Kis csend.) SZUNNYAY (optimistán): Láttam én már ponyvát, egészen újnak tetszett, mégis tele volt súlyos szövéshibákkal... MARGIT: Miben reménykedünk mi ... miben? (Ingatja fejét.) KÁDAS (dacosan): Abban, hogy (a Tűzoltó után) ez hazudott. És lyukas volt a ponyva ... (Távolodó sziréna vág szavába. Hallgatják.) Ezek most minket mentenek vagy... segítséget kérnek? (Egészen tűnődve mondja.) Utójáték Miközben ezek néhány pillanatig fülelnek, a színen jobbról gyorsan megjelenik Pénzes, tetőtől talpig farkasbundában, balról pedig a boszorkánynak öltözött Szunnyayné; húzzák felfelé a házikós függönyt. Fantasztikus fények. Máris jön sietve Elnök, akinek szerepét játszhatja a Tűzoltó is, amennyiben felismerhetetlen. Vele két, néma testőr, öltözetük fantasztikus, más bolygóbeli, de „civil” és nem katonaruha. Elnök tapsolva közeleg, a hangszóróból is felerősödik a taps. Egy hang beszél.) HANG (a hangszóróból): Önök A Vigéc című darabot látták, amely földi emberek vágyairól, reményeiről, eltévelyedéseiről szól! (Ezt megismétli egyszer. Közben, mesejelmezben, a többi szereplő is az Elnök elé jönnek. Mélyen meghajolnak.) ELNÖK: Pompás színészi játék! Gratulálok, művésznők, művész urak! (Elvonulnak előtte, kezet nyújt nekik.) PÉNZES (mint aki a csapat nevében szól, közben a farkasfejet már hátradobta): Köszönjük, elnök úr! Kicsiny csapatunknak nagy boldogság az ön elismerése. ELNÖK: Valóban így gondolkodnak rólunk a földiek? PÉNZES: Minden begyűjtött információt beledolgoztunk e komédiánkba, elnök úr. Mesének tartják létezésünket, legalábbis egy részük annak... Azért is hangsúlyoztam ezekkel a jelmezekkel, hogy a mi létünk számukra egyelőre inkább mesevilág. Tehát, ha egy ilyen Pénzes-féle alak megjelennék köztük, úgy bámulnának rá, mint Piroska a farkasra ... ELNÖK: Ez a tudományos-fantasztikus párt... hm ... nem is rossz ötlet... Egyáltalán nem rossz... Ki lehetne próbálni... Még egyszer gratulálok teljesítményükhöz... Mindenesetre az önök komédiája először tárta fel reálisan, milyen zűrzavar van a Földön a kis és nagy népek között... Hogy mi vagyunk nekik a megváltás reménye! Az ígéret földje, az ígéret bolygója, hölgyek és urak! Hiszik, hogy elvisszük nékik a szabadságot! Ez elmélyíti azt a meggyőződésünket, hogy készülődni kell! Minden áldo16
