Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
PÉNZES: Én artista is voltam! Mondtam, hogy nem ismerek tréfát! (Üjabb fej, újabb rúgás. Kisvártatva puffanás.) Egyedül is megvédem a várat! Biztosítsák a békés elvonulást! Hiába jön fel, lerúgom, mindet lerúgom! Egy szálig! (Most, anélkül, hogy összebeszéltek volna, szinte félálomban, mint a holdkórosok, kinyújtott kézzel — Kádas, Szunnyay, Zsuzsa és Margit — elindulnak az erkély felé, nyilván, hogy lelökjék Pénzest.) TŰZOLTÖ: Jöjjön le, amíg szépen van! PÉNZES: Soha! TŰZOLTÖ (újra felbukkan a feje): A szentségit — a szivattyút! Jöjjön le, mert ürgét öntünk! (Pénzes rúg.) PÉNZES: Soha ... (Megszédül a párkányon, zuhan. A bőrönd kinyílik hullanak a holmik. Üvölt.) Még visszatérek! (Visszhangosan. Kádasék megállnak, szinte hökkenten, hogy Pénzes tőlük függetlenül esett le. Kis csend.) MARGIT: Pszt... hallottak valami tompa puffanást? A ponyván? (Kádas fejét rázza.) Nem ért volna le? Zuhanás közben elkapta valaki? (Sandán az égre.) ZSUZSA: Ö, bárcsak lyukas lenne az a ponyva! (Senki nem mer az erkélyre menni.) KÁDAS: Add uram, hogy lyukas legyen a ponyva! SZUNNYAY (aki szintén hallgatózott): Hála istennek! Hála istennek! No, Zsuzsa, most már megtanulhatjuk a leckét! (Sápadt, biztató mosoly. A lány visszamosolyog.) MARGIT: Zsuzsa, a lexikonokat, gyorsan, a lexikonokat! (Zsuzsa kiszalad.) A tévét is bekapcsolhatjuk végre! TŰZOLTÓ: Kész! Az akciónak vége! Kész! Az akciónak vége! (Motorberregés, majd elhallgat.) SZUNNYAY: Örültek járnak köztünk ... a világban ... örültek és álőrültek ... Zsarolnak az idegen bolygókkal, kozmikus erőkkel. Mi lesz ebből, ha mindenki elkezdi?! KÁDASf mint aki folytatja): Albérlőként lépnek be és főbérlőként viselkednek ... MARGIT (aki nem veszi át a tűnődő hangot): Főbérlőként? Tulajdonosként! Mintha ő volna a gazda! KÁDAS (továbbra is tűnődve): Átrendezik a lakásunkat... Egy idegen bolygó képére ... Azt parancsolják: mindent elfeledjünk ... MARGIT: Kicserélik a szavainkat! Rossz szerkentyűket kaptunk a szavainkért, dátumainkért! Minden szerkentyű rossz, rossz! KÁDAS (komoran): Kicserélték az erkölcseidet! A maguk képére formálták! SZUNNYAY: De nem örökre! Sose örökre! Szabaduljatok, Faustok, Faustinák! (Jön Zsuzsa, karjában könyvek.) (Ki-ki egy-egy könyvet vesz el Zsuzsától. Mintha kottából — úgy olvasnák.) KÁDAS: Elfelejtettük az erdők, mezők szavait. Mondjátok utánam! Nyírfa. Juharfa. Jegenye. A TÖBBIEK: Nyírfa. Juharfa. Jegenye. KÁDAS: A kertek virágait. Mondjátok utánam: rezeda, mályva, törökszekfű. liliom! A TÖBBIEK: Rezeda, mályva, törökszekfű, liliom! KÁDAS: Az erdők, vizek s a levegőég vadjait. Sündisznó, vidra, bölömbika. A TÖBBIEK: Sündisznó. Vidra. Bölömbika! KÁDAS: Áldassanak neveink! Dátumaink! 15
