Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Gombár Endre: Gondos nem disszidál
• Vers-próza SIMONYI IMRE A mályvádi erdő A mályvádi erdő alatt három kanász makkoltat, három falka meg egy kani négy nap feltúr hét holdat — A mályvádi erdő körül herét legel három ürü, három jerke pártába, három juhász gálába — A mályvádi erdő mellett három üsző bikát kerget, három gulyás kerekre subát terít a gyepre — A mályvádi erdő táján, három piros kanca hátán, három csikós kényesen, csődörhangon énekel — A mályvádi erdő mellé három nagylány terelgetné három csapat libáját, három hangos gúnárját — A mályvádi erdő fölött három napja menny dörög: — három legény farkasölő bicskája dörmögött! GOMBÁR ENDRE Gondos nem disszidál 3 Gondos eleinte legjobban az ószláv nyelv rejtelmeibe bevezető előadásokat élvezte. Az egyszerre magas és megtermett, hullámos, ősz hajú, idős professzor nem is annyira az áttekinthetetlen képletek formájában megjelenő hangváltozási törvényekkel, sokkal inkább utánozhatatlan bájú adomáival ragadtatta el hallgatóinak túlnyomó többségét. Jóllehet Gondos nem lelkesedett a nyelvészetért, hamarosan vérében érezte a szláv nyelvek ritmusát, egyik napról a másikra azt vette észre, hogy az orosz mellett lényegében ért bolgárul, szerbül, csehül, lengyelül, szlovákul is. í — Biztosan attól is van ez — gondolta magában —, hogy a jó öreg Szva- topluk békés természetű, szántó-vető népe békésen meghódolt. és békésen beleolvadt a Kárpátok övezte rónákra keletről férgét«: ;ként bezúduló magyarságba. (E gondolatsorhoz asszociálta azon nyomban még, hogy kár vádaskodniuk egyes régebbi és újabb pánszlávistáknak. hiszen eleink valójában nem öncélúan, sőt mi több, nem is egészen önszántukból jöttek be ide új hazát foglalni, hanem mindenféle — még nálunk is ,.barb irabb". verekedősebh népektől űzve-hajtva, szakadatlan szorongattatásban.) 4
